Az országúti kerékpározás a mentáltréner szemével

Link másolása

Mi a jó abban, hogy 5-6-7 órát nézed, ahogy tekernek? – kérdezik tőlem nem kevesen. Jó pár éve már annak, hogy beleszerettem az országúti kerékpározásba. Nem volt szerelem első látásra. Sokáig messziről nézegettem és én magam sem értettem, hogy mi a jó abban, hogy 5-6, de szélsőséges egynapos versenyeken akár 7 órás tekerést is végig kell nézni ahhoz, hogy kiderüljön ki lesz az, aki a „célszalagot” elsőként átszakítja. Aztán tudatosabban kezdtem foglalkozni ennek a gyönyörű sportnak a pszichológiájával, mert akárhol is belefutottam egy-egy közvetítésbe ottragadtam, aztán azóta személyesen is kilátogatok egy-egy versenyre.

Már 4 éves korom óta űztem azt a hobbit, hogy több órát nézzek egy olyan versenyt, ahol körbe-körbe mennek az autók (Forma1). Igaz amióta Raikkonen visszavonult ezt az elfoglaltságomat nagyon hanyagolom. Sőt azt is vállalom, hogy az utolsó években inkább támogatta a délutáni alvásomat a Forma1 közvetítés, mint szórakoztatott. Szóval nem is igazán hiányzik.

Az országúti kerékpározás szegről végre technikai sport, nem olyan mértékben, mint az autósport, de itt sem mindegy, hogy ki alatt milyen gép van. Persze itt a gép alatt a bringát értem. (Nem elektromos bringa – csak kössük ki a félreértések elkerülése végett.)

Nagyon nem mindegy viszont a kerékpár súlya – olyannyira nem, hogy például a festésekhez használt anyag grammban mérhető különbségei is számítanak.

A gumik, ugyanúgy, mint az autósportban (bár itt nincsenek olyan szigorú szabályok, mint a Forma 1-ben) előnyt jelenthetnek. A tapadás nemcsak az időjárás miatt, hanem a sűrűn változó utcai felület (aszfalt, murva, macskakő stb.) miatt is kiemelkedő jelentőségű és az sem mindegy mennyire defektálló a gumi.

A váltókról, áttétekről, a bringa méretéről és a millió finomságról már ne is beszéljünk, mert itt nem ez a cél.

Az országúti kerékpározásban jobban szeretem a mezőnyversenyt, mint az időfutamokat.

Az időfutamokon, mint ahogy a nevében is benne van az idő számít – szinte mindig egyéni indításokkal és max 40-45 km a táv. A mezőnyversenyen együtt indulnak a csapatok és épp itt a hatalmas különbség, hogy csapatok indulnak, függetlenül attól, hogy egyéni versenyről beszélünk. A mezőnyverseny hossza kb. 140-275 km között van. Attól függ, hogy egynapos, vagy többnapos (hetes) versenyről van szó és persze attól is, hogy milyen a terep. Síkrészekkel van tele, vagy hegyekkel tarkított.

 

 

Ebben a sportban is kiemelt szerepe van a fizikai felkészültségnek. Az edzések jó nagy része arról szól, hogy heti 30-35 órát ülnek a sportolók a nyeregben.

A monotonnak tűnő edzéseket a mentálisan erős sportolók bírják hosszú éveken keresztül. Bár ez minden profi sportolóra igaz sportágtól függetlenül.

Azokat a módszereket, amelyekkel a sikeres profik csinálják, más is követheti a magánéletben ugyanúgy, mint a sportéletben.

Hogyan tudják a profi bringások a mentális állóképességüket fejleszteni?

Az országúti kerékpárosok esetén is az első pont a cél kitűzése és a tervezés.

Rendkívül fontos egy edzési rutin felépítésére vonatkozó terv elkészítése, mert így mindig szemmel tudod tartani azt a célt, amit kitűztél magad elé. Fontos, hogy soha ne engedj a célodból, amit el szeretnél érni a következő évben, legyen szó versenyzésről, sportolásról vagy hosszú túrákról. Tehát a célnak megfelelő edzésterv elkészítése alapvető kiindulási pont.

Aki sportol, tudja, hogy mennyire fontos a pihenés és regeneráció testnek és léleknek egyaránt.

Amikor a profi kerékpáros szezon véget ér, a versenyzők leszállnak a bicajaikról és tartanak egy kis szünetet, hogy egy-egy nyaralással egybekötve testük újra felépüljön. Az edzéseket gyakran novemberben vagy decemberben elkezdik, így a szünet lehetővé teszi számukra, hogy friss energiával töltődjenek fel.

Ahhoz, hogy teljesíteni tudd az edzéstervedet, motiváltnak és mentálisan erősnek kell lenni. Emiatt fontos, hogy néhány napra vagy hétre le kell szállni a kerékpárról, hogy újra éhes légy rá.

Úton a cél felé lesznek olyan időszakok, amikor részsikereket érsz el -ez nagyon jó! Élvezd!

A kerékpározás hangulatának és a bringás gondolkodásmódjának is mindig pozitív szinten kell lennie, hogy fenntartsa a motivációját. Ennek tökéletes módja, ha valahogy megjutalmazza magát az edzések során, amennyiben teljesíti az arra a napra kitűzött tervét – még akkor is, ha ezek csak kis dolgok.

Ha elértél egy részsikert jutalmazd meg magadat! Vegyél valamit magadnak, amire régóta vágsz. Menj el kikapcsolódni-töltődj fel!

A csapatversenyek során az egyéni felkészültség mellett kiemelten fontos a sport iránti alázat, a kommunikáció, a szabálykövetés, a csapatban elfoglalt hely tisztelete és a céltudatos tekerés.

A mentális erő nem azt jelenti, hogy mindig jól vagy, hanem megmutatja, hogy a nehézségeket hogyan oldod meg, a stresszes helyzeteket mennyire tudod kezelni.

Az országúti kerékpározásban is az lehet sikeres, aki gyakorolja a pozitív gondolkodást, motivációt teremt és tanul a kudarcokból.

Nem mindenki lehet Tour de France győztes, de lehet hétköznapi bringás, melynek többek között az alábbi előnyei vannak

Hétköznapi tekerés mentális előnyei:

Csökkenti a stresszt és a szorongást: A kerékpározás nagyszerű módja a lazításnak és a stressz oldásának. A fizikai aktivitás serkenti az endorfinok, a boldogsághormonok termelését, amelyek javítják a hangulatot és az általános közérzetet.

Javítja a koncentrációt és a memóriát: A rendszeres kerékpározás javíthatja a koncentrációt, a memóriát és a kognitív funkciókat.

Növeli az önbecsülést: A célok elérése és a kihívások leküzdése a kerékpáron segíthet növelni az önbecsülést és az önbizalmat.

Lehetőséget ad a szocializációra: A barátokkal való kerékpározás vagy egy kerékpáros klubhoz való csatlakozás nagyszerű módja annak, hogy új embereket ismerj meg és barátokat szerezz.

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Link másolása