Önismeret… iránytű saját magunkhoz - 1.rész

Link másolása

Önismeret… iránytű saját magunkhoz– 1.rész

„Van úgy, hogy másokban keressük önmagunkat, hogy meg tudjuk határozni, kik is

vagyunk, de én szerencsére egyre inkább csak magamban keresem.”

A távolság íze c. film

Merjek fogadni, hogy van Neked is 1-1 önismereti könyved otthon? Elolvastad már?

Régebben azt gondoltam, ha ilyen könyvekkel telerakom a polcaimat, akkor minden meg van oldva, hiszen foglalkozom magammal, és olvasva a könyveket egyre jobban megismerem magamat. Bevallom, tévedtem. Csak kevesen jártak még úgy, hogy lecsapták a könyvet az éjjeliszekrényre és felkiáltottak: megismertem önmagam! Az önismereti munka valójában – tetszik, nem tetszik – nehéz meló. A világ és benne mi magunk is folyamatosan változunk, alakulunk és formálódunk. Először örültem, hogy éreztem annyi erőt magamban, hogy bemenjek egy könyvesboltba és a pszichológiai témájú polc előtt bámészkodjak. Nagy eredmény, hogy nem online vettem meg az első önismereti könyvemet. Ez 20 éve volt. Azután jött a felismerés, hogy ahhoz, hogy megismerjem magamat idő, türelem és egy nagy tükör kell, amibe bele merek nézni.

Új dolgokba hogyan szoktál belevágni? Na persze nem egy új kilós kenyér felvágására gondolok és nem is arra bíztatlak, hogy ollóval vágj bele az új pólódba.

Amikor elhatározod, hogy szeretnél fejlődni első lépésként azt kell kideríteni, hogy milyen szinten vagy, honnan lépsz rá a fejlődés útjára. Önismeret… Hát nem kis cél fejleszteni, de az egyik legfontosabb és legszükségesebb fejlődési szegmense életünknek, sőt az egyik legösszetettebb térkép az önismereté.

Ahhoz, hogy jólesőn elhelyezzük magunkat a világban, az emberi kapcsolatainkban, hogy felvállaljuk személyiségünket, annak pozitív és hiányos részeivel együtt, tudatos önismeretre van szükségünk.

Felfigyeltél már arra, hogy minél jobban ismered, elfogadod önmagad, minél nagyobb békében állsz azzal, aki vagy, annál nagyobb nyugalomban tudsz kapcsolódni önmagaddal és a körülötted élőkkel? A fenti állapot elérését nagyban elősegíti, ha felfedezhető bennünk a nyitottság, kíváncsiság, és az önmagukra fókuszált figyelem.

Az önismeret hiánya akadályozza személyes fejlődésünket, és negatívan hat életünk számos területére. Azt az embert, aki az önismeret útját járja, egy idő után már nem az érzelmei irányítják, hanem ő maga irányítja azokat és ezzel az életét, hiszen ismeri saját, jelenlegi korlátait, határait.

Bár mindenkinek vannak családból hozott mintái, amelyeket akaratlanul is átveszünk, ha tudatosan jelen vagyunk, vagyunk, észrevesszük, hogy ezek közül melyek szolgálnak és melyeket kell elengednünk, hiszen nem építenek, sőt egyenesen romboló hatással vannak életünkre.

De mi is az önismeret ?

Az önismeret nem más, mint az önmagunkkal való kapcsolat tudatos és mélyített folyamata. Magába foglalja az érzések, gondolatok, értékek és motivációk felfedezését, a múltbéli tapasztalatok feltárását, valamint az önazonosságunk és énképünk formálását. Az önismeret megszerzése egy folyamat, amely során ráébredünk saját erősségeinkre és gyengeségeinkre, vágyainkra és céljainkra, valamint azokra a mechanizmusokra, amelyek befolyásolják viselkedésünket és döntéseinket.

Önismereti jelzőtáblák (a teljesség igénye nélkül).

Rendelkezem önismerettel,

• Amikor önmagamat tényleg annak látom, aki vagyok. Nem többnek, de nem is

kevesebbnek.

• Amikor jól érzem magam és jelen vagyok a bőrömben.
• Amikor tudom, hogy mi az, ami nem vagyok, amit nem szeretek.
• Amikor nem szégyellem azt, ha valamihez nem értek, vagy nem okoz örömet az adott tevékenység.
• Amikor megértem, hogy a sikerhez vezető út kudarccal van kikövezve, mert a kettő nem létezik egymás nélkül.
• Amikor nem keverem össze a „nem engem választott” tényét a „senkinek se kellek” véleményemmel. Avagy amikor felismerem a tények és vélemények közötti furfangos hasonlóságot.
• Amikor érzékelem, hogy meddig tartok én és hol kezdődik a világ. Vagyis el tudom

határolni magamat a másik ember érzéseitől, szükségleteitől. Például nem értékelem le magamat csak azért, mert valaki más így véleményez engem.

• Amikor képes vagyok felismerni és megfogalmazni a bennem zajló érzéseket, és meg tudom fogalmazni azokat.
• Amikor megengedem magamnak, hogy hibázzak, és képes vagyok ezt belátni, majd vállalni a felelősséget.
• Amikor megengedem másnak, hogy hibázzon, majd azt is, hogy helyrehozza.

Honnan tudom, hogy nincs elég önismeretem?

Például:

• Ha befeszülök attól, amikor hibázok, mert csak a tökéletes az elég jó. Ez a gondolat jó táptalaja az állandó szorongásnak, megfelelési kényszernek.

• Amikor az önértékelésem mások megítélésétől függ, és csak akkor érzem magam

értékesnek, ha másoktól erre megerősítést kapok.

• Amikor sűrűn vannak olyan gondolataim, hogy a barátaim/ családom/ munkatársaim összesúgnak a hátam mögött vagy összeesküdnek ellenem. Valamiért biztos vagyok abban, hogy valaki mindig valami rosszat akar nekem.
• Gyakran tör rám az a gondolat, hogy kevés vagyok, nem vagyok szerethető.
• Állandó siettetem a dolgokat, mert minden azonnal kell.
• Az örömömet főleg az evésben vagy vásárlásban vagy valamilyen egyéb

pótcselekvésben tudom megélni.

• Amikor képtelen vagyok hangot adni a valós vágyaimnak, szükségleteimnek.
• Amikor halogatok, nem merek belekezdeni olyan dolgokba, amikre egyébként

vágynék, és a fejlődésemet szolgálnák.

• Amikor annak ellenére benne maradok egy (pár)kapcsolatban, hogy legbelül tudom, hogy boldogtalan vagyok és nem erre vágyom.

Bár az önismeret egy soha véget nem érő út, mégis bármikor, bárhol elkezdhető és minden apró lépés számít. Az pedig, hogy mennyire élvezetes az utazás, csak rajtad múlik, hogy fejleszted-e az, hogy átdolgozod-e a kapott mintákat, vagy hagyod, hogy azok irányítsák az életedet.

Tarts velem – folytatjuk!

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Link másolása