2025. Február 11., Kedd
Az egyik legérzékenyebb és egyben legösszetettebb téma a sportolók esetében a visszatérés egy betegség vagy sérülés után. Alapjában véve azoknál is visszatérő kérdéskör, akik nem profi sportolók - „csak” hétköznapi munkahelyre járnak nap mint nap.
A kettőt azért szét kell választani. Miért? Például törött lábbal egy irodai dolgozó tud home office-ban dolgozni (remélhetően rugalmas ebben a megoldásban a munkáltatója), de törött lábbal egy focista, kézis, kosaras, sőt a sportolók közel 100%-a nem tud dolgozni.
A sportolók a testüket használják alap munkaeszköznek. A kiinduló állapot a sérülésmentes, egészséges szervezet. Sőt az egészségen túl fontos szerepe van, annak, hogy a sportoló kiemelkedő fizikai állapotban lévő, terhelhető szervezettel rendelkezzen.
Egy sérülés, egy betegség sohasem jön jókor. A felkészülés menetét, a szezon akár egészét is keresztülhúzhatja egy komoly sérülés, de egy kisebb betegség is visszavetheti a sportoló felkészülésének menetét az adott versenyszakaszban. A versenyzés, a teljesítménykényszer, az óriási nyomás miatti stressz figyelmetlenné teszi a sportolókat, akik nem csak a mozgásforma adottságai, a nehéz gyakorlatok miatt szenvedhetnek el sérüléseket. Ám a testi sebeknél sokszor lassabban gyógyulnak csak be azok a lelkiek, amelyek egy-egy sérüléssel járhatnak.
Külön kell vizsgálni azon sportolók csoportját, akik sérülékenyebbek, betegségekre hajlamosabbak. Mindenképp fontos utánajárni a miértnek! Lehet véletlen a sérülés, de lehet túledzettségből, dekoncentráltságból fakadó ok is, sőt előfordulhat az is, hogy a sportoló számára a sérülés maga a megváltás a kötelező edzések és versenyek alól.
Ha már megtörténik a baj és a normál körforgásból kikerül a sportoló az adott állapotot kell kezelni először fizikálisan. Sajnos szélsőséges esetekben a fizikális állapot kezelése akár műtétet is jelenthet. A sérülés, betegség összetettsége meghatározza a rehabilitáció hosszát, de a sportoló mentális edzettsége is közrejátszhat a gyógyulás folyamatában.
Tehát van egy sérült, vagy beteg sportolónk. Beszélhetünk krízishelyzetről is. Ezen sportolók számára a napi edzések, versenyek kikerülnek a látókörből, átalakulnak elérendő céllá azok a tevékenységek, melyek a sérülés előtt automatizmusok voltak. Jó esetben áthelyeződik a fókusz a gyógyulásra.
Miért jó esetben? A sérült, beteg emberek ebben az állapotban kiszolgáltatottnak, tehetetlennek és még inkább gyengének érzik magukat. Az emberek zöme nem szereti, ha gyengének nézik. Sajnos sokszor látom, hogy ilyenkor a sportolók egy része elhagyja magát, mentálisan nem terhelhető és akár önsajnálatba is fordulhat az állapot. A sportolók tarthatnak attól, hogy nem lesznek már képesek visszatérni a sérülésük előtti szintre, vagy hogy újra megismétlődik, kiújul a sérülésük.
Ebben a szituációban a segítő szakemberek egyik legfontosabb feladata, hogy tudatosítsuk a sportolóban, hogy a sérüléssel és fájdalommal kapcsolatos érzéseik, gondolataik teljesen normálisak, a sikeres rehabilitáció részét képezik.
A sportolók ilyenkor kikerülnek a megszokott körforgásból, átalakulnak a mindennapjaik. Közben a visszatéréssel kapcsolatos bizonytalanság és a helyzet okozta düh, csalódottság, frusztráció is megjelenik, mint kezelendő érzés. Akár küzdhetnek identitás zavarral is – eddig sportoló voltam, most betegen mi vagyok?
Fontos ezen érzések monitorozása, azonosítása és megélése. Mint ahogy oly sokszor kiemeltem a tervezés ebben az esetben is támogató lehet. Nagy segítség, ha a rehabilitáció minden szakaszában tudja a sportoló, hogy mit tehet – és mit nem tehet – azért, hogy meggyógyuljon. Ily módon érezheti, hogy aktív részesévé válik a gyógyulási folyamatnak.
A fókusz a gyógyuláson kell, hogy legyen. Ez a rövidebb-hosszabb időszak szükséges a sikeres visszatéréshez. Legtöbbször az idő előtti visszatérés újabb sérülések, betegségek okozója, emiatt a lényeg, hogy ne edzünk és ne dolgozunk sem betegen, sem sérülten.
Pár fontos betartandó javaslat:
A minőségi gyógyulás több, mint csupán felépülés A rehabilitációnak nem pusztán az a célja, hogy a sérült testrész újra „használható” legyen, hanem hogy elérjük a minőségi gyógyulást. Attól, hogy sérült voltál, nem lettél kevesebb, a leállás nem jelenti azt, hogy nem csináltál semmit. Mind fizikálisan, mind mentálisan erősebben térhetsz vissza, ha betartod a szabályokat és hiszel magadban!
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!
Link másolása