Kötéltánc, avagy egyensúly a munka és magánélet között

Link másolása

„Abban viszont nincs semmi meglepő, ha a legerősebb és legellenállóbb ember is elszédül egy váratlan sorsfordulat következtében. A váratlan néha úgy üti főbe az embert, mint a tagló az ökröt. (...) Semmi sem olyan kegyetlen, mint az egyensúly felborulása.” (Victor Hugo)

Sokszor hallottam már ismerősöktől, hogy már megint stresszes a munkahelyen a helyzet és még ráadásul, ha hazamennek –otthon is csak káosz várja őket.

Kinek nem volt már ilyen napja. Nincs is azzal semmi probléma, ha egyszer-egyszer ebben a cipőben találjuk magunkat, mint a fenti eset. Ám, ha ez már az életünk minden napját behálózza, akkor bizony tenni kell ellene! Miért?

A magánélet és a munka életünk két legfontosabb területe. Ha az egyik terület stresszes az életünkben, az a másik területen is éreztetni fogja hatását. Ráadásul a stresszt sok esetben az okozza, hogy nem tudjuk ezt a két életterületünket hatékonyan összehangolni.
 

Tipikus probléma, amikor a munkahelyi feladatok olyannyira lefoglalnak, hogy nincs időnk pihenni, magunkkal foglalkozni, azaz nincs időnk a magánéletre. Ez hosszú távon nagyon megterhelő lehet egyrészt a kellő mennyiségű pihenés hiánya miatt, másrészt azért, mert folyamatosan frusztrálódunk amiatt, hogy az egyik vagy másik életszerepben vállalt feladatainkat nem tudjuk teljesíteni.

 

Problémát jelenthet az is, ha nem tudjuk a munkahelyen hagyni az ottani feszültségeket, és egy megterhelő munkanapot követően otthon a családtagokkal leszünk idegesek.

Klasszikus, hogy a dolgozó nem tud elszakadni attól a szereptől, amit a munkahelyen betölt, és pl. a tanár otthon is tanárként, a katona otthon is katonaként viselkedik. Ez igen veszélyes lehet, mert a család nem egy osztály vagy egy hadsereg, akiket tanárként/katonaként kellene kezelni.

Ezek a klasszikus problématípusok jellemzően megnehezítik a magánéletünk és munkahelyi szerepeink kezelését.

 

Hányfajta szerepben vagy egy nap? Gondolkoztál már ezen? Reggeli készülődésben siető szülő, munkahelyre beérve mindenki kedvenc kollégája vagy éppen a szigorú főnök. Délután egy kávéra a megértő barát/barátnő. A szüleit felhívó gyerek. Estefelé apává és anyává válsz ismét. Hétvégén lelkes önkéntesek, az edzőteremben mindenkinek kedvesen köszönő, a benzinkútnál sokszor bénázó férfiak és nők vagyunk. Munka-magánélet egyensúly? Egyre többször halljuk manapság, hogy ne különválasztva kezeljük. De akkor hogyan?

 

Az egészséges az, ha mindre fektetünk hangsúlyt, és ha elérhető, hogy minden szerepet aktívan éljünk.

Természetesen, ez a hangsúly nem mindig teljesen egyenlő. Bárkivel megtörténhet, hogy túlóráznia kell pár napot mondjuk a feljebb jutása érdekében, és emiatt kevesebb ideje marad a barátaival találkozni – ahogy az is megeshet, hogy mondjuk egy magánéleti krízis (pl. párkapcsolat befejezése) csökkenti a munkahelyi teljesítményt. Ha valamelyik állapot állandóvá válik, onnantól nevezhetjük a helyzetet problémának, és onnantól mondhatjuk azt, hogy az illető életében nincs meg a munka-magánélet egyensúly.

Ugyanakkor fontos tisztázni, hogy van az a stressz szint, amire mindenkinek szüksége van. Ideálisnak az a szint tekinthető, ami inspirál, motivál arra, hogy többet, jobban teljesítsünk, de lehetőséget ad szervezetünknek a pihenésre is. Ez leginkább akkor valósulhat meg, ha a megterheléssel járó életszakaszokat követően van időnk a pihenésre, a kikapcsolódásra is.
 

 

 

 

Néhány lépés, hogy megteremtsd a munka-magánélet egyensúlyt!

 

• Gondold végig, mi az, ami neked kellemes lenne, miket szeretnél csinálni a szabadidődben, munkán kívül, milyen hobbikkal szeretnél foglalkozni, mennyi időt szeretnél tölteni a családoddal, stb
• Legjobb esetben a munkád a hivatásod is, és szereted, amit csinálsz. Ez egy fantasztikus dolog és az ideális munkahely valóban ilyen, viszont ettől még nem ez teszi ki az életed száz százalékát. Ne úgy fogd fel, hogy van még egy-két órád minden másra a munka mellett, hanem úgy, hogy van a munkaidő, meg a munkán kívüli idő az életedben.

 

• Rosszabb esetben nemcsak a negatív gondolatok rondítanak bele személyes életedbe, hanem az is, hogy a szabadidőd rovására próbálod otthonról megoldani azokat a munkahelyi problémákat, amik miatt feszültnek érzed magad.
• A stressz levezetésére nagyon jó módszer lehet a sportolás – ha pedig kevésbé vagy mozgás-párti, a meditálás is hasznos önfejlesztés lehet. A sport ezen kívül személyes életedben is tud sikerélményeket adni, így nem kell csak a szakmai oldalról várni a pozitív visszacsatolásra!
• A legtöbb felnőtt embernek van egy vagy néhány bevált hobbija – ha viszont ezeket valaki évek óta űzi, megszokássá válnak, és tőlük független ugyanúgy felborulhat az egyensúly. De ha új dologba kezdünk bele, attól kaphat egy kis színt a személyesebb életünk, és ráébredhetünk, hogy mennyire fontos és jó érzés ezzel foglalkozni.
• Sosem késő új dolgokba belekezdeni: vannak, akik nyugdíjas korukban mernek csak belevágni új hobbikba, amiket már korábban is szerettek volna csinálni.
  Biztos van valami olyan, ami Téged is érdekel már egy ideje, de nem kezdted el, mert sosem lett volna rá elég időd. Szóval, ha mondjuk, kamaszkorod óta szeretnél gitározni, és úgy érzed rég próbáltál már ki valami újat, akkor vedd meg a gitárt, és kezdd el!
• A maximalizmus alapvetően egy jó tulajdonság. Viszont ha úgy érzed, hogy túl sok energiát és időt vesz el a magas teljesítmény elérése, akkor valószínűleg túlságosan maximalista vagy. Dolgozz úgy, hogy a nap végén úgy érezd, ez egy korrekt nap volt, vagy ha nem, akkor a holnapi biztos jobb lesz. Nem lehet minden egyes nap “a legjobb”. Ne a lehető legtöbb feladatot próbáld megcsinálni amit csak elbírsz, hanem a legtöbbet, ami az adott napba belefér.
• Ne csak hétvégében gondolkozz! Sok ember csak a hétvégét tekinti igazi szabadidőnek, mert akkor nincs munkanap. Holott a hétköznapok második fele is létezik: lehet, nincs benne annyi idő, mint egy hétvégi napban, de ezt is ugyanúgy használhatjuk baráti programok szervezésére, tölthetjük a családdal, foglalkozhatunk hobbijainkkal, stb.

 

Mi történik, ha nincs meg az egyensúly?

 

Ha az egyensúly eltűnik – vagy túlságosan háttérbe szorul a munka, vagy pedig túlságosan felülkerekedik magánéletünkön -, akkor életünk szerves részévé válik a minden napos stressz és feszültség. Vagy amiatt, hogy a rengeteg munka mellett hogyan marad idő a családra és a kikapcsolódásra, vagy pedig amiatt, hogy el tudjuk-e látni megfelelően munkahelyi kötelességeinket.

 

A legrosszabb rész, hogy ez a stressz mind a két területet érinti: mind a magánéletet, mind a munkahelyi énünket.

 

Ha nem vesszük észre, hogy felborult az egyensúly, és nem eszmélünk rá arra, hogy konstans feszültségben élünk, a következmények súlyosbodhatnak: megjelenhet a folyamatos kimerültség, fáradtság, rossz közérzet, gyengébb egészségügyi állapot, súlyosabb esetben depresszió, alkoholfüggőség is kialakulhat.

A családi állapot, az ismerősökkel töltött idő minősége és mennyisége is képes akár pozitív, akár negatív irányba befolyásolni az egyén mentális, vagy akár fizikai egészségét is.

 

Ki kell kapcsolódnunk rendszeresen, de úgy, hogy legyen mi után kikapcsolódni!

 

Ha nincs meg az egészséges egyensúly, az a cég teljesítményére is rossz hatással lesz, méghozzá két szempontból is.

 

Egyrészt, közvetlen módon: nem tud ugyanúgy működni a gépezet, ha valamelyik kisebb-nagyobb darabja (=az egyén, mint dolgozó) nincs rendben.

Másrészt pedig, közvetett módon: a rossz hangulatú, stresszes munkavállaló rossz hatással lesz a környezetére is, emiatt a kollegák is átvehetik a rossz hangulatot, kedvetlenséget, és a stresszt is.

 

Tehát mi a kulcs?

 

Véleményem szerint önmagunkkal tisztában lenni. Egyensúlyban, harmóniában.

 

Egy szemléletmód kialakítása, melyben minden helyzetben arra törekszel, hogy a helyzetnek az általad felállított mértékben felelj meg.

 

Miért is fontos ez? Ha ismered magad, fel tudod állítani a határaid. Tudod, hogy melyik élethelyzet mennyi energiával jár és mennyit tudsz ráfordítani. Időhiányban szenvedsz? Talán ez a “legjobb” kifogás arra, hogy rászánd magad a változtatásra.

Önmagunkban egyensúlyt teremteni folyamatos kemény munka.

Az összes életszerepet megfelelően kézben tartani valóban nem mondom azt, hogy könnyű és stressz mentes folyamat. Nem is kell annak lennie!

Önmagunk megismerése talán az egyik legnehezebb “munka”. De ha egyszer elindulsz rajta, életed minden szegmense meghálálja.

 

Egy életed van.

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Link másolása