Szeretek magammal lenni

Link másolása

Amikor a nagybetűs ÉLET-et kezdtem élni, azaz már dolgoztam úgy gondoltam, hogy minél több időt töltök a munkahelyemen és minél több időt töltök el a megfelelési kényszerem társságában annál jobb munkavállaló, jobb barát/nő leszek. 10 éven keresztül éltem ebben a tévhitben. A mentális és a fizikai egészségem is megsínylette ezt a tévedésemet. Szokták mondani, hogy a hülye a saját kárán tanul… na szép, ezt jól behúztam.

Akkoriban, ha szabadnapjaimon tovább aludtam, vagy megengedtem magamnak egy-egy kávét a teraszon már kopogtatott is a lelkiismeretfurdalás. Épp emiatt nem is tudtam élvezni ezeket a tevekénységeket. Járt az agyam, hogy vajon milyen feladatokkal nem végzek, miről maradok le. Meg különben is, hogy néz ki az, hogy én csak úgy megengedek magamnak fél-egy órás kilépőket a rohanó életből. Szóval nem élveztem annyira, mint kellett volna. Teltek az évek és én egyre mélyebbre ástam az önismeret világában, a kutatómunkáim közben egyedül voltam és ráeszméltem, hogy élvezem.

Jött a nagy felismerés – meg kell tanulnom egyedül lenni. Az egyedüllét nem egyenlő a magányossággal. Sokan félnek egyedül tölteni időt, vajon mi az oka? Te tudsz egyedül lenni? És szeretsz egyedül lenni?

Az énidő néhány éve került előtérbe, bár jelentéstartalma koránt sem jelent újdonságot, de mit is jelent pontosan?

Az énidő nem más, mint az önmagunkra fordított minőségi idő. Az az idő, amikor van arra lehetőségünk, hogy magunkkal, a gondolatainkkal foglalkozzunk, kicsit befelé forduljunk, lehetőséget adjunk magunknak az önfejlesztésre.

 Fontos, hogy kicsit kilépjünk a teljesítménykényszerből, a különböző szerepeinkből és lehetőséget adjunk magunknak, hogy meghalljuk a belső hangunkat. Ilyenkor magunkban lehetünk, és azt csinálhatunk, amit akarunk. Nem szól bele senki, hogy éppen mit csinálunk, és mivel töltjük az időnket. Ilyenkor nem kell alkalmazkodnunk senkihez.

Kinek mi lehet énidő? Alapvetően, amikor egyedül vagyunk, de például nekem az is énidő, amikor fodrásznál, kozmetikusnál vagyok, mert magammal foglalkozom-teszek valamit magamért. Az edzést is azért sorolom ide, független attól, hogy csoportos edzésre járok, mert a saját határaimat próbálgatom és a feladatok között bizony teljesen kikapcsolok-töltődők. Igaz, ami igaz a sportmeccsekre járás sem a klasszikus énidő, de úgy érzem ott teljes flowban tudok lenni, energikusabban érek haza.

Sokan szokták kérdezni tőlem, hogy hol tudok egyedül lenni? Mivel töltöm az énidőmet? Ebédelni, kávézni többször járok egyedül, nem amiatt mert nem lenne, aki velem tart, hanem mert tudatosan tervezem így egy-egy alkalomkor.

De tulajdonképpen mindegy, hogy egy padon ücsörgünk és élvezzük a napsütést, vagy festegetünk, zenét hallgatunk, olvasunk vagy barkácsolunk. Ha a semmittevésben találjuk meg a szabadság és a nyugalom érzését, akkor az lesz a jó a lelkünknek és a testünknek.

Hogyan tudod az énidődet megteremteni? Nem árulok el nagy titkot: tervezéssel! Először is döntsd el, mivel töltenéd el az időt, mi okoz neked feltöltődést. Aztán kezd el felmérni, hogy milyen inaktív idővel rendelkezel, amit le tudsz cserélni énidőre. Ha nem látod elsőre, jegyzeteld le, hogy egy-egy nap pontosan mennyi időt és mivel töltesz – feketén-fehéren kiderül, hol vannak elrejtett 10-20 perceid, amit magadra fordíthatsz.

Ha valaki hosszú időn át mindig csak hátrébb sorolja önmagát a fontossági listán, akkor előbb-utóbb kiég, türelmetlen lesz, feszült, fásult, és a depresszió is nagyobb valószínűséggel kopogtat nála. Az énidőről tehát nem érdemes megfeledkezni, akkor sem, ha nehéz alkalmat találni rá. Legyünk ebben is tudatosabbak! Kevesebb stressz, harmonikusabb élet, sok felszabaduló energia lesz a jutalmunk!

A kérdés, hogy elég időt szánsz arra az emberre, akivel a nap 24 órájában együtt vagy, azaz MAGADRA?

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Link másolása