A változás az egyetlen, ami állandó

Link másolása

Napjaink felgyorsult világában a technológiai változások elkerülhetetlen folyamatmódosításokat generálnak. Nekünk pedig folyamatosan alkalmazkodnunk, fejlődnünk, változnunk kell, hogy helytálljunk az életünk minden területén.

Jelenkorunk nagy igazsága: „Semmi sem állandó, csak a változás maga.” Pedig a gondolat magától Hérakleitosztól való. Bevallom, én először az egyik kedvenc sorozatomban- az Agymenőkben (igen, én is nézek sorozatokat) – hallottam ezt a mondatot.

Mégis miért kezeljük, vagy viseljük nehezen?

A változást vagy mi kezdeményezzük, vagy akaratukon kívül a részesévé válunk. Nem szeretem úgy jellemezni, hogy elszenvedjük, mert a szenvedés szó elég negatívan cseng.

Sajnos sokszor tapasztalom, hogy az emberek többsége inkább marad a biztonságosnak vélt helyzetben attól függetlenül, hogy nem érzi jól magát benne. Nem szeretne, vagy nem mer változtatni.

A változástól való félelem, valahol belénk van kódolva. A változást kísérő új helyzet ismeretlen – védeni szeretnénk magunkat az ismeretlentől. A változás a már többször emlegetett komfortzónán kívül van.  A változással járhatnak olyan új elvárások, melyek teljesítéséhez többlet energiát kell belefektetnünk mindennapjainkba. Pl. nyelvet kell tanulni, új folyamatokat kidolgozni, új napi rutint kell kialakítanunk, új embereket kell megismernünk stb. Gondoljunk bele abba a helyzetbe, amikor a jelenlegi komforzónánk határai szűkebbek voltak – akkor is át kellett lépnünk a biztos határait a bizonytalanért, ahhoz, hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk, azaz fejlődjünk!

A változás nagyon sokszor pozitív irányú, amit a folyamat elején legtöbbször kétkedve fogadunk. Azt gondolom, hogy a mentálisan edzett embertársaim jobban kezelik a változásokat, mert magabiztosabbak és a hirtelen fellépő problémákra jobban reagálnak, mint azok, akik csak sodródnak a hétköznapok árjával. Nem állítom, hogy annak, aki mentálisan-fejben rendben van, nem kihívás egy-egy változás kezelése, de a lelki bizonytalanság nem kicsinek mondott faktorát ellensúlyozni tudja a tudatos gondolkodással.

A tudatosan választott változás esetén mindig mérlegeljük, hogy a változás milyen hatással (előnnyel, hátránnyal) lesz életünkre, milyen váratlan események jöhetnek. Igen számolnunk kell a váratlan minél nagyobb szegmensével. Ilyenkor vegyük elő a tapasztalatainkat, a tanult tudásunkat, néha az üveggömbünket is le kell porolni – értem ezalatt a képzelőerőnket. Vajon melyik irányból mi jöhet közbe?

A változás feldolgozásának állomásai:

Zavarodottság-tagadás: Megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni az információt és igyekszünk úgy tenni, mintha az nem is létezne. Nem veszünk tudomást a változás szükségességéről, céljáról.

Düh – az értetlenség, az érzelmek időszaka. Mindenkire is dühös vagyok, aki a változás hírével jött.

Alkudozás: A változás szükségszerűségét kezdjük feldolgozni, de csak egy részével barátkozunk még csak meg. Kezdünk az elfogadás szakaszába lépni, de még ösztönszerűen alkudozunk.

Depresszív fázis: Felfogjuk, hogy nincs mit tenni, elkerülhetetlen a változás! Nagyobb változások esetén eljutunk a gödör aljára. Nagyon negatívan tekintünk a változásra.

Próbálgatás: Több jót látunk a változás hatásai között, mint nem, de nem tudjuk még teljesen elfogadni.

Elfogadás: látjuk a változás értelmét, tudjuk kontrollálni az életünkre gyakorolt hatását. Alapjában véve elfogadjuk a változást.

 

A kép forrása: pinterest

 

Általában a változás szó hallatán azok a kérdések merülnek fel bennünk, hogy miért én? Miért nekem? Miért itt és most?

Helyette keretezd át ezeket a kérdéseket! Nézd másik szemszögből!  - Vajon miért kaptam most ezt az élettől? - Mit kell tanulnom ettől a helyzetből? -Mi lesz jobb?

Addig, amíg olyanon dühöngsz, amire nincs ráhatásod, helyette azt az időt használd ki, hogy a lehetőséget lásd meg egy változásban!

Minden feladatot, élethelyzetet, változást azért kapsz az életedben, mert neked éppen arra van szükséged.

A változást mindenki másként dolgozza fel, máshogyan kezeli. Épp ezért az adott állomásokon több-kevesebb időt töltünk. Nincs olyan ebben a témában sem, hogy előírt időtartam, előírt reakciók. Ne ijedjünk meg magunktól sem.

Abban az esetben, ha hosszú távon negatív hatást érzékelsz magadon és nem tudsz továbblépni - keress fel egy szakembert!

„Nincs mód kitérni a változás elől. Az állandóság gondosan felépített álma csak annyit ér, mint a homokvár a tengerparton. Még a dagályig sem tart ki: szétmállasztja a nap, és reggelre jóformán nyoma sem marad.” - Joanne Harris

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Link másolása