Életünk iránytűi a céljaink lehetnek

Link másolása

Sport mentáltrénerként, coachként az ügyfeleimmel az egyik témakör, ami már a közös munka első pillanatában előkerül az a célkitűzés.

Egyszerűnek tűnő kérdés: pontosan mit akarunk elérni, hova szeretnénk eljutni, milyen időpontra szeretnénk elérni ezt a célt? Javaslom, hogy a célok kitűzésekor az alábbiakra mindenképp figyeljünk, mert, ha nem szabjuk magunkra a célokat a siker sokat várathat magára.

A célunk legyen konkrét, pontosan megfogalmazott! Ha nem tudjuk, hogy pontosan mi a célunk, akkor nem is tudjuk, melyik az a pillanat, amikor elérjük. Az autó GPS készülékébe is pontos célt kell megadni, hogy pontosan oda is érjünk, ahová szeretnénk eljutni. Például: szeretnék bérletet vásárolni a Falco 2024/25-ös idényére a C szektor 2/1 helyére. Elég konkrét nem?

Találjunk választ a következő kérdésekre:

• Mit akarunk elérni?
• Milyen lépéseket teszünk azért, hogy elérjük, amit akarunk?
• Ki a felelős, hogy a lépések megtörténjenek?

Legyen mérhető a haladásunk! Méterben, centiben, időben, kilóban, szavak számában, olvasott könyvek darabszámában, bedobott gólok számával, teljesítményt mérő statisztikával stb. Szubjektív tényezőket próbáljuk kerülni. Itt a kiindulási pont az egyik legfontosabb rész. Kihagyhatatlan meghatározni, hogy honnan indulunk, mihez mérjük a fejlődésünket. Ha nem tudjuk a zéró pontunkat, nem fogjuk azt sem tudni, hogy jó irányban haladunk-e a céljaink teljesítése közben. A haladásunk követésével tudunk korrigálni, ha letértünk a siker felé vezető útról.

Legyen reális/elérhető a cél! Például én soha nem fogok 100 métert 10-11 másodperc alatt lefutni. Kitűzhetem ezt a célt, de 45 évesen szinte nulla futás múlttal, kicsit magasabb testömegindexxel kizártnak tartom, hogy ezt a célt sikerrel teljesítsem. Saját kudarcomat alapoznám meg ezzel a célkitűzéssel.

Amiatt is fontos a reális cél, mert ha irreális vágyakat kergetünk sorozatosan bele fogunk futni abba, hogy nem kapunk pozitív visszajelzéseket, nincs sikerélményünk és ezáltal az önbizalmunk, önbecsülésünk csökkenhet. Belekerülünk egy lefelé tartó spirálba.

Elérhetőség megfogalmazását segítő kérdések:

• A kitűzött célok ésszerűek?
• Valóban el tudjuk érni a kitűzött célt?
• Megvan cél eléréséhez szükséges erőforrásunk (anyagi és idő)?

Legyen releváns! Olyan legyen a cél, ami személy szerint hozzánk tartozik. Ez például azt jelenti, hogy olyan cél felé haladunk, amiben hiszek és érdekel. Például én feleslegesen tűzném ki, hogy leszokom a dohányzásról, mert soha életemben nem gyújtottam rá. De ha azt tüzöm ki, hogy csak heti 1 db óriás túró rudit eszem, akkor ezzel támogatom pl. az egészséges életmódomat.

Céljainkhoz társítsunk ki határidőt! Ha nem tesszük ezt meg, nincs motivációink, hogy haladjunk a célunkkal és könnyen beleeshetünk a halogatás hibájába. (A halogatás lelki okairól később írok) A határidő szempontjából is fontos, hogy reális időkeretet szabjunk meg. A túl távoli határidő nem elég sürgető, a túl szoros pedig csak stresszel segíti az életünket.

 

Célkitűzéseink esetén mindig figyeljünk arra, hogy ne más álmait valósítsuk meg, ne másokhoz hasonlítsuk magunkat! Mindannyiunk más erőforrásokkal rendelkezik (idő, pénz stb.), más és más érdeklődési körünk van, mások lehetnek a lehetőségeink és a segítőink is a céljaink megvalósításában. Nem beszélve a képességeinkről, készségeinkről. Az önbizalomhiány és a motiválatlanság nagyon sokszor a rosszul megfogalmazott, elérhetetlen célokban keresendő.

A napokban kezdődő olimpián is többször előkerült ismert sportolóink esetén, hogy kinek mi a célja. Valter Attila országúti kerékpáros büszke az időfutamon elért 22. helyére – Ő nem időfutam specialista és Ő büszke arra, hogy indulhatott az olimpián. Vagy Késely Ajna úszónk is arról beszélt, hogy nem a rákényszerített célokat kell teljesíteni, hanem ami számára elérhető. Ő örül annak, hogy példát mutathat az úszni szerető fiatalságnak.

Sokszor találkozom azzal, hogy az utánpótlás korú gyermekek azért nem élvezik sportágukat, mert nem szeretik, amit csinálnak. Többször kiderül, hogy a szülők kényszerítik rá saját álmukat a gyerekekre. Ez az egyik legnehezebb témakör főleg, ha a megfelelési kényszer ott tartja ebben a sportban a fiatalokat. Kevés esélyt látok a belső motivációra és a hosszú távú sikerre. Fontos különbség, hogy saját céljainkhoz mindig tartozik megfelelő motiváció (lehet belső és külsö is), a ránk kényszerített célokhoz általában kötelességtudat, de más esetben akár demotiváció párosulhat.

Ha elérjük céljainkat, ünnepeljük meg! Élvezzük, hogy sikerült. Nézzük meg mi ment jól és mi ment nehezebben a megvalósításban, milyen akadályokkal szembesültünk. A sikerekből sokat tanulhatunk. Ne lépjünk csak úgy át egy sikeren, fontos, hogy megálljunk és élvezzük, hogy a célszalagot átszakítottuk! Igen, legyünk büszkék arra, hogy elértük a céljainkat, de ne felejtsünk el újabbakat kitűzni!

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Link másolása