A napokban ünnepelte a 73. születésnapját a szombathelyi kosárlabdapápa, akinek kijárna egy szobor szeretett városában!

Link másolása

A műszaki felsőfokú végzettséggel rendelkező Gráczer György 1980-ban a Fakombinátnál dolgozott. Hetente egyszer összejártak kosárlabdázni. Alapító tagja volt a Falcónak, mely 1981-ben Fakombinát SE néven benevezett a megyei bajnokságba.
Az elején még maga is játszott a csapatban, bedobó volt, közepes statisztikával. 1984-ben vette át az ügyvezető igazgatói posztot ideiglenesen, azóta már 40 éve ő az ügyvezető igazgató.
A nulláról kezdte, és senki sem hitte, még ő maga sem, hogy négy évtizeddel később, hogy a Falco milyen magasságokba jut, hogy ez lesz az egyetlen vidéki csapat, mely zsinórban öt bajnokságot tud nyerni, és átírja magyar kosárlabda történelemkönyvét.
Ki kellett építeni az utánpótlást, fel kellett építeni egy klubot a semmiből. A kezdetekben munka mellett csinálta mindenki Gyuri bácsija, s nem a pénz volt a lényeg. 1994 óta a Falco főállású ügyvezető igazgatója.
Én 1990-ben 9 éves koromban voltam először Falco meccsen és szerelem lett első látásra. Akkor a csapat még a másodosztályban játszott és a rangadót nem az Alba, a Szolnok vagy éppen a Körmend elleni meccsek jelentették, hanem mondjuk a Nagykőrös elleniek. Más idők voltak, nagyon mások. Aztán ahogy teltek-múltak az évek a csapat lépésről-lépésre fejlődött, a lelátón pedig egyre többen és többen lettünk.
Természetesen voltak mérföldkövek, az élvonalba jutás, az első nyolc közé jutás, az első döntő és persze az első bajnoki cím 2008-ban.
Hihetetlen este volt. Miután csapat megnyerte a bajnokságot elkezdtek gyülekezni az emberek a Sugár úti parkolóban, én a járdáról figyeltem az eseményeket, egy idős pár sétált arra. „Fiatalember mi történik itt ?” –kérdezték, „a Falco győzött Körmenden, s megnyerte története első bajnoki címét, ezt ünneplik az emberek”-feleltem. Rámosolyogtak, s ők is megálltak, s figyelték az ünneplést.
Aztán késő este megjött az „aranybusz” Körmendről, a hangulat leírhatatlan volt, a busz csak lépésekben tudott haladni, hisz az emberek körbevették, s elkezdték ütni az oldalát.
A sofőr inkább megállt, a játékosok elkezdtek egyesével kiszállni, s olyan ünneplésben volt részük mint még soha.
Az euforikus ünneplés ezt követően a kiscsarnokban folytatódott, talán ez volt Szombathely történetének valaha volt legnagyobb bulija, de hogy legfelejthetetlenebb az egészen biztos.
Úgy voltam vele, hogy ezt az estét, éjszakát nagyon meg kell becsülni, hisz az én életemben, már több ilyen valószínűleg már lesz. Majd reggel háromnegyed hat felé lefeküdtem, s aludtam egy-két órát. Napközben nem meglepő módon hullafáradt voltam, de persze nem bántam, megérte, nagyon is megérte.
Aztán később kiderült, hogy tévedtem, tévedtem a tekintetben, hogy az én életemben a Falco többet már nem nyer bajnokságot. Tévedtem, mert volt egy ember, aki tovább gondolta a történetet. Gráczer György egy olyan klubot alkotott az elmúlt 40 évben, mely meghatározó tényezője lett a magyar kosárlabdának, mely mögött komoly eredmények vannak, s mely mögött minőségi utánpótlás műhely áll.
A Falco Szombathely gyémántja lett, mely több ezer szombathelyi ember minőségi szórakozását biztosítja, mely példaképeket nevel. Elég csak Perl Zoli nevét említeni.
A mai világban a sportban a klubhűség lényegében egy ismeretlen fogalom. Mint az élet minden területén a pénz dominál.
Ezért különösen jó látni azt, hogy Zozó egész karrierje során hűséges volt a Falcohoz, ahhoz a Falcohoz mely a nevelőegyesülete.
Hiába hívta anno dupla annyi pénzért a Szolnok, ő maradt, mert ez az ő közege, s vannak dolgok melyek az életben megfizethetetlenek, még ha nem is vesszük észre, s ez pont egy ilyen.
Általános jelenség, hogy ha valaki elér valamit a karrierje során (tisztelet a kivételnek), elszalad vele a ló. Zoli azonban annak ellenére, hogy a magyar bajnokság legjobb kosarasa megmaradt annak aki volt.
Szerénysége, sport iránti alázata az ami sporteredményei mellett a Falco ikonjává emelték Őt.
Régi vesszőparipám, hogy egy csapat saját nevelésű játékos ill. játékosok nélkül mit sem ér, hisz ezek a dolgok mutatják meg a csapat igazi nagyságát, igazi erejét.
Persze ha sok pénzed van akkor lényegében pénztárcádhoz mérten bárkit megvehetsz, de az sohasem lesz olyan mintha egy saját nevelésű játékosod lenne. A szurkolók az ilyen játékosokat mindig is sokkal jobban a sajátjuknak érzik, arról nem beszélve, hogy egy ilyen játékos sokkal jobban át tudja érezni egy-egy fontos meccs tétjét, súlyát.
Zozó olyan játékos, aki nemcsak Szombathely, hanem az egész magyar kosárlabdatársadalom példaképe lehet, akibe belekötni, sem szakmai, sem emberi kvalitásai miatt lehetetlen.
Úgy gondolom, hogy ilyen példaképeket kell és érdemes nevelni egy klubnak, akik példát mutatnak, és értéket képviselnek.
Ha nekem, mikor 1990-ben másodosztályú meccsekre jártam pár száz néző társaságában, azt mondja valaki, hogy ebből 2024-re egy olyan csapat, közösség növi ki magát, mely zsinórban 5 bajnoki címet nyer, és arany betűkkel gravírozza be nevét a magyar kosárlabda történelemkönyvébe biztosan nem hiszem.
Erre teljesítményre már nincsenek szavak, nincsenek jelzők, és ez a történet sohasem jött volna létre, ha nincs Gráczer György sportszeretete, szakértelme, fanatizmusa.
Úgy gondolom, hogy vannak emberek, akik megérdemlik, hogy szobrot kapjanak, olyanok, akik valami egészen kivételeset alkottak, olyanok, akik sokat tettek egy városért, egy közösségért, és Gráczer György pont ilyen!

Gyuri bácsi! Boldog születésnapot! Jó egészséget!
 

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Link másolása