A megyei bajnokságtól a magyar kosárlabda trónjáig.
Amikor 1980-ban a Fakombinát kosárszerető dolgozói megalapították Falcót és elindultak a megyei bajnokságban, nem hiszem hogy bárki is gondolta volna, hogy ez a klub négy évtized elteltével uralni fogja a magyar kosárlabdát, zsinórban öt bajnokságot nyer és már 6-szoros bajnoknak mondhatja magát.
Én 1990-ben 9 éves koromban voltam először Falco meccsen és szerelem lett első látásra. Akkor a csapat még a másodosztályban játszott és a rangadót nem az Alba, a Szolnok vagy éppen a Körmend elleni meccsek jelentették, hanem mondjuk a Nagykőrös elleniek. Más idők voltak, nagyon mások.
Aztán ahogy teltek-múltak az évek a csapat lépésről-lépésre fejlődött, a lelátón pedig egyre többen és többen lettünk. Természetesen voltak mérföldkövek, az élvonalba jutás, az első nyolc közé jutás, az első döntő és persze az első bajnoki cím 2008-ban.
Hihetetlen este volt. Miután csapat megnyerte a bajnokságot elkezdtek gyülekezni az emberek a Sugár úti parkolóban, én a járdáról figyeltem az eseményeket, egy idős pár sétált arra. „Fiatalember mi történik itt ?” –kérdezték, „a Falco győzött Körmenden, s megnyerte története első bajnoki címét, ezt ünneplik az emberek”-feleltem. Rámosolyogtak, s ők is megálltak, s figyelték az ünneplést. Aztán késő este megjött az „aranybusz” Körmendről, a hangulat leírhatatlan volt, a busz csak lépésekben tudott haladni, hisz az emberek körbevették, s elkezdték ütni az oldalát.
A sofőr inkább megállt, a játékosok elkezdtek egyesével kiszállni, s olyan ünneplésben volt részük mint még soha. Az euforikus ünneplés ezt követően a kiscsarnokban folytatódott, talán ez volt Szombathely történetének valaha volt legnagyobb bulija, de hogy legfelejthetetlenebb az egészen biztos.
Azóta eltelt 16 év, voltak hullámhegyek és hullámvölgyek.
Az egyik mélypontot a 2019-es MK döntő elvesztése jelentette, a Falcónak az már a hatodik elbukott fináléja volt, s úgy tűnt ezt a serleget sohasem fogja tudni elhódítani, de sors, az élet 2 évvel később igazságot szolgáltatott, s a szombathelyiek 23 évvel első döntőzésüket követően hetedszerre megnyerték a Magyar Kupát.
S hogy mi volt a csúcs ? Nehéz kérdés, ha röviden akarnám ezt a kérdést megválaszolni, akkor azt mondanám, hogy az elmúlt hat év úgy összességében. Minden egyikben volt valami különleges, valami felejthetetlen.
2019-ben nagyon sokáig nem akart összeállni a puzzle, aztán az szezon előtt érkező új vezetőedző, a szlovén Gasper Okorn március végére megtalálta a közös hangot a csapatával, és az utolsó 21 mérkőzésből, mindössze csak egyet veszítve 11 év után nyert ismét bajnokságot a Falco, és 2008-hoz hasonlóan ismét Körmenden.
A 2021-es fináléban a mindent eldöntő ötödik mérkőzésen Szolnokon tudott győzni a Falco, és 21 év elteltével az első magyar csapat lett, aki a bajnoki döntő ötödik meccsen idegenben győzni tudott, és így lett bajnok.
2022-ben a bajnoki döntő harmadik meccsén a Körmend „brékelt“, elvette a Falco pályaelőnyét és meccslabdához jutott. Azonban három nappal később, csakúgy mint a 2021-es finálé mindent eldöntő 5. meccsén Szolnok, ismét nagyot dobbant Falco szív. Hiába helyezte a körmendi publikum brutális nyomás alá a szombathelyieket, ők kiállták próbát, s magabiztos, ellentmondás nem tűrő játékkal nyertek, s kivívták az 5. mérkőzést.
Ahol szurkolóik fergeteges biztatása közepette nagyon simán nyertek, s megvédték címüket.
2023-as döntő első meccsének első félidejében Szombathelyen már 18 pontos hátrányban volt a Falco, de innen is volt visszaút, s végül az előző két évhez hasonlóan ismét 3-2-re nyerve a döntőt, első vidéki csapatként tudott zsinórban négy bajnoki címet nyerni.
Az idei szezonban pedig egy kisebb hullámvölgytől eltekintve nem volt kérdés, hogy Magyarország legjobb férfi kosárcsapata ismételten a Falco. Így a szombathelyiek tovább írták saját történelmüket és immár öt (!!!) zsinórban megnyert bajnoki címnél tartanak. Amely, ahogy az Perl Zoli is mondta, legyen szó bármely bajnokságról hatalmas dolog.
Ezzel a szezonnal Gráczer György, a szombathelyi kosárlabdapápa életműve újabb drágakővel bővült, a Falco pedig arany betűkkel gravírozta be nevét a magyar kosárlabda történelemkönyvébe.
Bajnokságot nyerni sokféleképpen lehet, lehet úgy hogy töménytelen mennyiségű pénzed van és összevásárolsz egy csapatot, s lehet úgy minőségi utánpótlással rendelkezel, így vannak kiemelkedő saját nevelésű játékosaid, akik csapatod vezérei, akik köré lehet egy csapatot építeni.
Szerencsére a Falco az utóbbi kategóriába tartozik, azért mondom, hogy szerencsére, mert az olyan csapathoz, ahol saját nevelésű játékosok a vezérek, ahhoz sokkal jobban tudnak kötődni a szurkolók.
A Falco sikersztorija nem jöhetett volna létre, ha nincs a két saját nevelésű minőségi játékosa Váradi Benedek, aki az első három bajnoki cím egyik kulcsfigurája volt, valamint a klasszis, a mindig szerény és visszafogott Zozó, emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a Szegeden remek szezont futó Bognár Kristóf, a Körmenden 10 pontos átlag fölé jutó Durázi Krisztofer szintén szombathelyi nevelés. Vannak az életben dolgok amit nem kell magyarázni ez pont egy ilyen.
Ma este, miután sikerült megnyerni a bajnokságot, éjfél után nem sokkal elmentem, egy kicsit sétálni, s átgondolni az elmúlt több mint három évtizedet. Lepörgött előttem 34 év, és az, hogy én 9 éves koromban egy másodosztályú csapat meccseire jártam, most ez a csapat, ez a klub három évtizeddel később történelmi magasságokba emelkedett, és a zsinórban megnyert öt bajnoki címével, olyan bravúrt vitt véghez, melyre még évtizedek múlva is emlékezni fognak a sportág kedvelői. Most, hogy ezt leírtam, már attól libabőrös lettem, hátborzongató, irreális az egész..., legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez bekövetkezhet.
Hogy mit hoz a jövő? Azt nem tudom, nyilván lesznek ennél még nehezebb, sokkal nehezebb évek is, nem lesz ez mindig úgy, mint az elmúlt hat évben, de történjen bármi a Falco Szombathely gyémántja lett, melyre az egész város, egész Vas megye méltán lehet büszke.
A kép még 2008-ban készült az első bajnoki cím után.
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!
Link másolása