A magyar válogatott Eb szereplése csalódás, siker avagy a realitás?

Link másolása

Ezt a kérdést több szempontból is lehet vizsgálni, lehet úgy, hogy az ország lakosságszámát, a futball infrastruktúráját, a lehetőségeket nézzük, és lehet úgy is, hogy azt vesszük figyelembe, hogy a magyar válogatott jelenleg az európai labdarúgásban hol helyezkedik el, milyen minőséget képvisel.
Én most az utóbbi kérdést bontanám ki, az elsőről majd egy másik alkalommal.
Magyarországon kiemelt figyelmet kapott a 2024-es Eb, természetesen elsősorban a magyar válogatott miatt.
A csapattal szemben komolyabb elvárásokat támasztottak a szurkolók és összességében mindenki, mint az előző két kontinenstornán. Ezt a felfokozott hangulatot, várakozást a magyar együttes elmúlt két évben elért eredményei generálták.
A 2023-as Nemzetek Ligájában idegenben legyőztük Németországot, oda-vissza vertük Angliát, úgy hogy Wolverhamptonban 2022 június 14-én 4-0-ra vertük a háromoroszlánosokat.
Majd jött a 2023-as év, melyet a magyar válogatott veretlenül zárt, erre ezt megelőzően 47 évvel ezelőtt 1976-ban volt példa, és csoportelsőként jutott ki a 2024-es Európa-bajnokságra. Magyarország egyenes ágon nagy tornára ez előtt, 38 évvel ezelőtt jutott ki, mikor csoportelsőként kvalifikáltunk a rossz emlékű 1986-as mexikói világbajnokságra.
Felépítettünk egy 14 mérkőzésből álló veretlenségi szériát, amely ugyan Írország ellen közvetlenül az Eb előtt megszakadt, de 14 mérkőzésen veretlennek maradni az nem kevés, mindenképp figyelemre, és elismerésre méltó eredmény.
Ilyen eredmények után joggal jön meg az étvágy, de ha ez nem lett volna elég 2023 novemberében az utolsó Montenegró elleni Eb selejtezős meccsünk után Szoboszlai Dominik, mikor kimászott a szurkolók közé a következőket mondta:
“Egyet megígérhetek a csapat nevében. Ez csak a kezdet, és jövő nyáron csinálunk valami olyat, ami felejthetetlen lesz.“
Csoda, hogy fellelkesedett az ország? Azt hiszem nem.
Ugyanakkor volt egy-két tényező, ami nem lett figyelembe véve, egyrészt az, hogy a Nemzetek Ligáját helyén kell kezelni, hisz azt nem mindenki vette komolyan, természetesen ettől függetlenül, amit ott elértünk az kalapemelést érdemel.
A másik tényező, ami nem lett számításba véve az az, hogy a 14 meccses veretlenségi sorozatot kik ellen építettük fel?
Szerbia (32.), Bulgária (82.), Montenegró (72), Litvánia (136.), Észtország (123.), Csehország (34.), Törökország (42.), Koszovó (105.), Luxemburg (85.), és Görögország (51.)
Zárójelben odaírtam ezeknek az országoknak a világranglista helyezését, melyből láthatjuk, hogy ez a 10 válogatott mind-mind olyan, mely a jelenlegi világranglistán a 27. helyen álló magyar válogatott mögött található. Sőt van három válogatott, mely még a százban sincs a világranglistán.
Magyarul ezt a veretlenséget, úgy építettük fel, hogy a világranglista helyezés alapján nálunk erősebb ellenféllel nem is játszottunk. Félreértés ne essék, én még emlékszem azokra az időkre, mikor kikaptunk Máltától, Andorrától, Luxemburgtól, Kazahsztántól, és döntetlent játszottunk a Feröer-szigetek, vagy éppen Liechtenstein ellen. Most nem volt ilyen, hanem aki gyengébb volt nálunk azt legyőztük.
Ez dicséretes, ugyanakkor ez az eredménysor a felfokozott várakozásokat valójában nem indokolta, hisz ezt a veretlenségi sorozatot, úgy értük el, hogy topcsapatokkal, vagy a középmezőny elejével nem is játszottunk.
Emellett ott volt az a nem elhanyagolható tény, hogy az Eb-n a mieinké volt a 19. legértékesebb keret a 24 fős mezőnyből, a mi csoportunkban pedig a mi válogatottunk értéke volt a legalacsonyabb.
Németország keretének az értéke 831 millió euró, Svájcé 281,5 millió euró, míg Skóciáé 207,4 millió euró volt, ezzel szemben Magyarországé 165,45 millió euró.
Ha a topligás játékosokat nézzük a németek 26, a svájciak 21, a skótok 6 ilyen labdarúgót tudtak felvonultatni, míg mi nyolcat. Horváth Krisztofer hivatalosan a Torino játékosa, hisz a kölcsönszerződése lejárt, de én őt nem venném bele a topligás játékosok közé, hisz ő az előző évet a Kecskemétnél töltötte.
Ha ezeket a tényezőket mind figyelembe vesszük, akkor ez a most elért 18. hely abszolút reális eredmény.
Németország, és Svájc jobb, minőségibb csapat, míg Skócia verhető, meg is vertük őket.
Ugyan, ha Svájc ellen, nem szúrjuk el az első félidőt a döntetlen összejöhetett volna, és akkor meglehetett volna továbbjutás, egy szerencsés sorsolással, és egy jó meccsel akár még a negyedöntő is, de ahhoz a csapatnak saját tudása felett kellett volna tudnia játszani, amire képes, de ez nem lehet alapelvárás.
A lényeg a lényeg, ez az Eb szereplés a magyar válogatott jelenlegi játékosminőségét nézve sem sikernek, sem kudarcnak nem tekinthető, hanem egy vállalható eredménynek.
Marco Rossiban pedig nem kell kételkedni, mert nincs miért!
Az pedig, hogy miért ilyen minőségű játékosokat termel ki a magyar labdarúgás, és ezt hozzánk hasonló vagy kisebb országok jobban csinálják-e, avagy rosszabbul az egy másik cikk témája lesz.

Kép forrása: mlsz.hu

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Link másolása