A Portal1 interjúja Végh Andrással a Magyarvalogatott.hu szerzőjével!

Link másolása

Végh Andrással a Magyarvalogatott.hu alapítójával, szerzőjével készítettem interjút. A beszélgetés során szóba került András oldalának a küldetése, a magyar válogatott Eb és Nemzetek Ligája szereplése, Marco Rossi, a 2026 vb magyar szempontból, és a magyar utánpótlás helyzete is.

Mikor indítottad el a Magyarvalogatott.hu-t, és mi az oldal küldetése?

Magát az oldalt 2010-ben indítottam útjára, de a válogatott történetének a kutatása akkor már egy jó évtizede kerülgetett. 1998-ban estem szerelembe Bicskei csapatával, és azon nyomban elkezdtem gyártani a jegyzőkönyveket, gyűjteni az információt, két videófelvevő összekötésével még összefoglalókat is készítettem.

Az ötlet, hogy mindez legyen publikus, 2007 nyarán született meg a fejemben, és nagyjából három év alatt építettem fel az adatbázist, ami a mai oldal elődje volt. Szeretném jobban megismertetni a focirajongókkal a csapatunk múltját, közelebb hozni a megfakult, régi meccseket, összefoglaló statisztikákat készíteni, és elérni, hogy ne csak a mához, meg a személyes emlékeihez tudjanak kötődni az emberek.

A célom az, hogy egy online múzeumot építsek fel, amivel tisztelgek a magyar válogatott gazdag és dicsőséges történelme előtt, folyamatosan bővítve a ma eseményeivel. Aztán ki tudja, később akár egy "igazi" múzeum is nyílhat valahol. De ez még a jövő zenéje.

Sűrű év az idei: volt egy Európa-bajnokság, jelenleg pedig zajlanak a 2024-2025-ös Nemzetek Ligája küzdelmei.
Hogy értékeled az Eb-t a magyar válogatott szempontjából?
Mik voltak az előzetes várakozásaid és mennyire vagy elégedett a csapat Eb-n nyújtott teljesítményével illetve az elért eredménnyel?

Mindig is eltúlzottnak éreztem a várakozásokat. Úgy álltam hozzá, hogy élvezzük, hogy ott vagyunk, és igyekezzünk felszabadultan játszani, megmutatva az erényeinket, és majd elválik, mire lesz elég. Sajnos voltak olyanok, akik már az elődöntőt vizionálták, és szép lassan kialakult egy "most vagy soha"-hangulat, ami görcsössé tette a csapatot. Aztán a Svájc elleni gyenge első félidő rossz felütést adott az egész tornának.

Személy szerint úgy látom, hogy a németek és a skótok ellen azt a játékot nyújtotta a válogatott, amire képes, és ennek megfelelő eredményt is ért el. Tény, hogy a házigazdát segítette a játékvezetés, Skócia ellen pedig nekünk volt több szerencsénk, de ez ilyen, és reális az, ami a három meccs végére kijött a csapatból.

Azt nehezen emésztettem meg, hogy nem sikerült a továbbjutás, mert megvolt rá az esélyünk, de sajnos a nagyok taktikázása miatt elbuktuk. Úgy jártunk, mint az albánok 2016-ban, amikor ők kaptak ki Svájctól, majd a házigazdától, aztán hiába nyerték 1-0-ára az utolsó meccsüket, az sem volt elég. Érdekes párhuzamokat produkál az élet!

Ősszel a Nemzetek Ligáját nem kezdtük jól, aztán októberben négy pontot gyűjtöttünk. Hogy látod a mögöttünk hagyott négy NL mérkőzést?

Sajnos nálunk már legalább a hetvenes évek óta megszokott, hogy a tornákon való részvétel után jön egy kisebb-nagyobb szétesés. Most viszont az is gondot okozott, hogy a németek ellen egy teljesen más felfogású játékrendszert próbált ki Rossi a csapattal. Nem húzódtunk sündisznóállásba, megpróbáltunk folyamatosan presszingelni, és emiatt kinyíltunk hátul. A betömörülő bosnyákok pedig a szokásos leckét adták fel: feltörni a zárt védelmet, ami sosem volt a Rossi-csapat erőssége.

A hollandok elleni forma már sokkal jobban tetszett, a zenicai ki-ki meccsen pedig egyértelműen mi voltunk a jobbak. Úgy látom, kilábaltunk a hullámvölgyből.

Két szeptemberi meccs után voltak olyanok, akiknek megingott a bizalma Marco Rossiban. Neked voltak vele kapcsolatban kétségeid?

Ahogy az előbb említettem, a torna utáni megtorpanás nálunk sajnos visszaköszönő elem. Voltak kapitányok, akik ebbe belebuktak, mások nem. Átélte már Rossi is, emlékezzünk csak 2021-re; az egész jó Eb-szereplés utáni hazai 0-4-re az angolokkal szemben, meg a két, Albánia elleni vereségre. Aztán októberre kijöttünk a pácból, hiszen a döntetlen a Wembley-ben, és a győzelem Varsóban már nagyon tisztességes eredmény volt. A 2022-es esztendő sikereit pedig nem is sorolom.

Amikor az idei Eb után Rossi tett egy félreérthető nyilatkozatot, a Magyarvalogatott.hu nevében elindítottam egy Rossi maradását kérő online petíciót, amit néhány napon belül félezren aláírtak. Már éppen a sajtómegjelenést egyeztettem több lappal, amikor bejelentette az MLSZ, hogy Marco Rossinak esze ágában sincs távozni. Nagyszerű kapitánynak, remek taktikusnak és szerény embernek tartom őt, aki tényleg csodát tett a magyar válogatottal. Nyilván nem ő az egyetlen jó szakember, de nagy veszteségnek élném meg, ha elköszönne.

A rá leselkedő egyetlen veszélyforrásnak azt tartom, hogy túl sokat foglalkozik a negatív közeggel. Olyan embereknek bizonygatja a szakmai hozzáértését, akiknek egyáltalán nincsen, ezért meg sem tudják ítélni az övét. Ezeknek az embereknek az a céljuk, hogy lehúzzanak, leszóljanak másokat, mert ettől egy kicsit jobban érzik saját magukat. Lehet, hogy Olaszországban ez szokatlan, idehaza sajnos gyakori. Szoboszlai például elmondta, hogy ő sohasem olvas kommenteket, és csak azokra hallgat, akiknek ad is a véleményére.

Mit vársz a novemberi Hollandia és Németország elleni két találkozótól?

Szoros eredményt, és olyan bátor játékot, amilyet a legutóbbi két meccsünkön láthattunk. Természetesen jó volna megtörni a hollandiai átkot, ami negyven éve tart, és megőrizni a több mint kétéves hazai veretlenségünket is. Az eredményeken túl a legfontosabb, hogy egyben maradjon a Rossi-társaság, jól felkészülhessünk a világbajnoki selejtezőkre - és persze a jövő tavaszi Nemzetek Ligája playoffra, amit várhatóan a B divízió egyik másodikjával vívunk.

A Nemzetek Ligája megítélése nagyon vegyes, te személy szerint mennyire tartod fontosnak ezt a sorozatot?

Úgy gondolom, számunkra minden sorozat fontos, amelyben előrelépést tudunk elérni. A magyar válogatottnak áldás a Nemzetek Ligája, hiszen annak köszönhető, hogy kijutottunk a 2020-as Eb-re, és ebben arattuk a felejthetetlen győzelmeinket is az angolok ellen.

Jelentősége a foci színpadán valahol talán a barátságos meccsek és a komoly tétmérkőzések között van. A sorozat fogadtatása vegyes, de azért ha megnézzük, a nagy csapatok többnyire igen jó eredményeket érnek el benne. A spanyolok például négy meccs után egyetlen kapott góllal állnak a csoportjuk élén, a németek és a portugálok hárommal.

Ami viszont egyáltalán nem tetszik: a nagy sztárok elkezdték lemondani a Nemzetek Ligájában való szereplést, és gyanúsan sok az olyan "sérültek" száma is, akik a következő bajnokijukon már játszanak. Remélem, nem a klubok helyeznek nyomást a játékosokra, hogy valamilyen kibúvóval mondják le a válogatottságot. Ez nagyon aláásná a nemzeti csapatok tekintélyét, ami nem lenne szerencsés a focira nézve.

A 2026-os világbajnokságot az eddigi 32 helyett 48 csapattal rendezik, ennek köszönhetően Európából nem 13 hanem 16 csapat jut ki a vb-re. Ennek fényében hogy látod? Mennyire reális az, hogy 40 év után újra ott legyünk a vb-n?

A változás inkább az Európán kívüli válogatottaknak kedvez, amivel személy szerint egyetértek. A plusz három kijutó hely nem sokkal könnyebben csíphető meg számunkra, mint a másik 13. Nagyon sok függ attól, milyen csoportba kerülünk, és mennyire sikerül komolyabb visszaesések nélkül végigcsinálni a selejtezősorozatot.

Hullámvölgy sajnos volt a legutóbbi Eb-selejtezőkön is, csak mire ez bekövetkezett, fél lábbal már kint voltunk a tornán. Ezzel együtt például az őszi litván és bolgár meccs nagyon nem tetszett, de szerencsére happy end lett a vége. Kiélezettebb szituációban lehet, hogy elbukunk.

A vb-re egy álom lenne kijutni, és külön érdekesség, hogy kerek negyven év után nem kizárt, hogy éppen Mexikóban térhetnénk vissza a világbajnokság színpadára. Mivel a legutolsó szereplésünkkor még csak három éves voltam, az én generációmnak ez lenne az első ilyen élménye. Csodálatos dolog kint lenni az Európa-bajnokságon is, de mindannyian tudjuk: ez más, ez több, ez tényleg egy világesemény.

Térjünk rá a magyar utánpótlás helyzetére. Vannak, akik komoly kritikákat fogalmaznak meg, de ugyanakkor vannak, akik azt mondják, hogy ha lassan is, de van fejlődés ezen a téren, jó az irány. Te melyik állásponttal értesz egyet?

Míg egy német, spanyol vagy portugál korosztályos vb-érem után várható, hogy az a generáció meghatározó lesz felnőtt szinten is, nálunk ez a kapcsolat valahogy nincs meg. Hiába nyertek például az U20-asaink bronzérmet 2009-ben, nem repítették még az élvonal közelébe sem a nemzeti csapatot. Sőt, alig néhányan lettek közülük sokszoros válogatott labdarúgók...

Amikor a focit követni kezdtem, az U21-eseink olykor egész meglepő bravúrokat vittek végbe. Kint voltam például egy meccsen 2003-ban, amelyen Szabics négy góljával 5-2-re vertük a svédeket. Aztán az a generáció sem váltotta meg a világot. Az elagyabugyált svéd csapatból pedig sok játékos ott volt a későbbi Eb-ken.

Az is érdekes, hogy tehetségek eltűnnek nálunk, jó játékosok pedig a semmiből bukkannak elő. Hányan ismerték például Nagy Zsoltot vagy Varga Barnabást 21 éves korában? Utánpótlás válogatottak sem voltak, ma pedig Rossi keretének meghatározó tagjai. Ugyanakkor egyikük sem jutott el komoly külföldi bajnokságba, noha még többre vihették volna.

Szóval emiatt óvatos vagyok abban, hogy az utánpótlás sikereiből - vagy sikertelenségéből - mennyire lehet Magyarországon kiindulni. Ami viszont egyértelműen negatív trend, hogy alig látni a magyar pályákon olyan tehetséges fiatalokat, akik dörömbölnek a válogatott ajtaján, és akik miatt játékosmegfigyelők hada ül a lelátókra az NB1-es meccseken. Külföldön keresünk magyar gyökerű játékosokat, akiket más országok utánpótlása nevelt fel. Pedig nincs másik út: minél több tehetséges fiatalra van szükségünk, mégpedig idehaza. Sajnos őket "nem termeli ki" a rendszer.

Jelenleg nagyon kevés a minőségi játékosunk. Ha 10 év múlva beszélgetünk, hány topligás, és hány top10 ligában játszó magyar játékossal lennél elégedett?

Annyival, amennyivel a szerbek vagy a horvátok rendelkeznek. Az már egy reális alapot adna ahhoz, hogy tényleg felkapaszkodjon a magyar válogatott az elithez. De ez egyelőre álom. Ha sikerülne a topligákból legalább a nagyválogatott kezdőjét összeállítanunk, már nagy előrelépésnek számítana minden tekintetben.

Andrásnak ezúton is köszönöm az interjút, az oldalát a Magyarvalogatott.hu-t megtalálhatjátok a Facebookon is. Ha van kedvetek kövessétek az oldalait, ahogy az enyémet a Portal1.hu-t is.

Szép napot mindenkinek!

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Link másolása