Gondolatok a Haladásról, mely nem kapott NBII-es licencet.

Link másolása

1990 október 13. Ezen a napon játszották az NBII Nyugati csoportjában a Haladás-III. Kerületi TTVE mérkőzést, melyet a szombathelyiek 4-1-re megnyertek. Ezt fejből tudom, ahogy a Haladás gólszerzőit is: Elekes, Marton (2), Schäffer.

S hogy miért emlékszem ennyire pontosan egy több mint 33 évvel ezelőtti másodosztályú mérkőzésre?

Azért, mert ez volt életem első foci mérkőzése, melyet élőben láttam. Emlékszem nagyon vártam, Édesanyám vitt ki a mérkőzésre, aki nagy Haladás szurkoló volt. Fiatal korában vidéki meccsekre is járt még az NBII-be is. Az első gól szerzőjének különösen örült, hisz azt Elekes Attila szerezte, aki Édesanyámhoz hasonlóan alsóújlaki származású.

A mérkőzés nyilván nem volt világszínvonalú, de az embert 9 éves korában nem ezek a dolgok foglalkoztatják. Hanem az, hogy voltak gólok, helyzetek, jó hangulat (5000 néző), és testközelből láthattam egy focimeccset, melynek a hangulata, varázsa teljesen más, mint a TV előtt, a kettő össze sem hasonlítható.

Egy helyszínen megnézett mérkőzés ezerszer többet ad, mintha a TV-ben néznéd.

Annak ellenére, hogy tetszett, amit láttam, és örök emlék marad életem végéig, nem lettem Haladás szurkoló. Az okát ne kérdezzétek, ez valahol olyan, mint a szerelem vagy megvan, vagy nincs, és ahogy a Falcónál első látásra megvolt ez az érzés, dacára annak, hogy akkor a városban a Haladás vitte a prímet, s az emberek általában a nagyobbhoz, a sikeresebbekhez szeretnek tartozni, itt ez nem volt meg.

Ennek ellenére szombathelyiként figyelemmel kísértem a csapat mérkőzéseit, s mindig örültem, ha Haladás meccsre mehettem. Életem legemlékezetesebb Haladás mérkőzése 1992 márciusában volt. Haladás-Ferencváros, Édesanyám nagyon jó helyre a főtribünre szerzett jegyet, elképesztően sok ember volt a meccsen, egész pontosan 15 000, nagyszerű volt a hangulat, mindkét szurkolótábor nagyon odatette magát.

Az összecsapást Fradi szurkolók mellől néztük, de ebből semmifajta probléma nem volt, mindenki a saját csapatával foglakozott, nem pedig az ellenféllel. Azt szokták mondani, hogy jó hangulatban nem lehet rossz meccset játszani, hát ez erre mérkőzésre nagyon ráillett. Nagyon jó meccs volt, voltak szép megoldások, helyzetek, izgalom, minden ami egy jó meccshez kell. Lipcsei Péter szerzett a második félidő közepén a Ferencvárosnak, majd három perccel később jött Elekes Attila és egy szép góllal egyenlített, ez maradt a végeredmény. Ennek a meccsnek minden másodperce egy élmény volt, felejthetetlen élmény.

Azóta eltelt több mint három évtized sok víz lefolyt a Dunán, ahogy a Perinten is. Ezen idő alatt a Haladás többször ingázott az első és másodosztály között. Voltak hullámvölgyek és hullámhegyek.

A csúcs minden kétséget kizárólag a 2009-ben Csertői Aurél irányításával elért NBI-es bronzérem jelentette, melyet a szombathelyiek újoncként értek el, amely akkor történelmi tettnek számított Magyarországon, hisz korábban újoncként egyetlen egy csapat sem végzett ilyen előkelő pozícióban.

Ez a rekord azóta megdőlt, hisz 2023-ban a Kecskemét újoncként ezüstérmes lett.

A Hali bronzérmének köszönhetően 24 év elteltével indulhatott újra nemzetközi kupában, mely klub történetének második európai kupakalandját jelentette.

Még 1975-ben a Haladás a KEK-ben indulhatott, és az első kört sikerrel vette, hisz a máltai Valletta FC-t 8-1-es összesítéssel búcsúztatta. Aztán a nyolcaddöntő már a végállomást jelentette a zöld-fehérek számára, hisz az osztrák Sturm Graz 3-1-es összesítéssel felülmúlta a szombathelyieket, úgy hogy a szombathelyi visszavágót, mely 1-1-re végződött 16 000 néző látta.

Olyan játékosok játszottak abban a Haladásban, mint Király Gábor édesapja Király Ferenc, Halmosi Péter édesapja a 11-szeres válogatott Halmosi Zoltán, a 37-szeres válogatott Kereki Zoltán, vagy éppen Fedor Sándor.

A szombathelyiek a 2009/2010-es Európa-liga selejtezőjében egy kört tudtak sikerrel venni, a kazah Irtysh Pavlodart 2-2-es összesítéssel búcsúztatták, majd a svéd Elfsborg ellen már nem volt esélyük, s 3-0-ás összesítéssel maradtak alul.

Ennek ellenére, nemzetközi mérkőzés minden játékos, szurkoló számára örök emlék, s úgy gondolom, hogy ezzel a Haladásnál is így vannak.

A Haladás szintén büszke lehet a 2008 és 2018 közötti időszakára, ekkor megszakítás nélkül az élvonalban szerepeltek, és egy szezont leszámítva sohasem végeztek a 8. helynél hátrébb, s a bronzérem mellett volt 5. és 6. helyezésük is.

Aztán 2019-ben valami megváltozott, s elkezdett atomjaira hullani az azt megelőző 10 év, hisz a Hali 12., utolsó helyen végezve, a klub 100 éves évfordulóján, elbúcsúzott az élvonaltól.

Ekkor sokan azt hitték, hogy a Haladás csak átszálló jegyet váltott a másodosztályba, aztán viszonylag hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem lesz ez fáklyás menet.

A zöld-fehérek a kiesést követően majdnem még egy osztályt zuhantak, s a covid által félbeszakított bajnokságban a 17. hellyel éppen csak elkerülték kiesést. De ezt követően sem tudott komoly eredményeket felmutatni a klub még másodosztályban sem, hisz sorrendben 11., 6., 9. helyen végzett, idén pedig a záróforduló előtt a 13. helyen állnak.

Azonban az idei helyezésüknek sajnos már nincs tétje, hisz a mai nap folyamán eldőlt, hogy a csapat nem kap NBII-es licencet, így jó esetben csak az NBIII-ban indulhat. Rosszabb esetben még ott sem, s akkor marad a megyei bajnokság.

Olyan klubról beszélünk, ahol azért magyar szinten jó volt az utánpótlás, amely története során 16 válogatott labdarúgót adott Magyarországnak. Köztük a 108-szoros válogatott Király Gábort, a 90-es évek legjobb magyar labdarúgóját, a háromszoros magyar gólkirály, 64-szeres válogatott Illés Bélát, Nagy Józsefet, aki tagja volt a mexikói világbajnokságon szereplő magyar csapatnak, a fent említett Kereki Zoltánt, vagy éppen a háromszoros magyar bajnok, 35-szörös válogatott Halmosi Pétert.

Szombathelyen a közönségre sem lehetett panasz, hisz a hazai viszonyokat figyelembe véve, a Haladásnak voltak nézői, népszerű volt csapat Szombathelyen olyannyira, hogy a 2008/2009-es idényben 6167 nézővel a Haladásnak volt a legmagasabb átlagnézőszáma a teljes NBI-ben.

Hogy a 15 évvel ezelőtti bronzéremtől, és a 6167 fős átlagnézőszámtól, hogy jutottunk el, addig hogy idén a klub átlagnézőszáma az ezret se érje el (922 fő), s hogy azon kelljen izgulni, hogy legalább NBIII csapata legyen a Haladásnak és Szombathelynek az egy hosszú és bonyolult történet.

Minden estre, rossz látni, hogy egy vidéki bázis, ahol sok sportkedvelő, sportszerető ember él, hogy tűnt el a futballtérképről.

De én azt még szeretném megérni, hogy egyszer a Haladás ismét NBI-es lesz, meg akkor is ha nem vagyok Haladás szurkoló, hisz ami jelenleg történik a klub körül az nem méltó a Haladáshoz.

Az hogy mekkora fejetlenség volt mostanában a Haladásnál annak nagyszerű példája Bajner Bálint leigazolása, annak a Bajner Bálintnak a leigazolása, akinek közel három éve nem volt csapata, s aki támadó létére gólt utoljára 2018 április 3.-án lőtt a német negyedosztályban, azaz hat (!!!) évvel ezelőtt...

Ahogy erről az igazolásról korábban írtam egy korábbi posztomban: „ha egy klub Bajner Bálinttól várja a megváltást, a gólokat, ott azért nagyon nagy bajok vannak“. És Szombathelyen a Haladásnál tényleg nagy gondok vannak, hősünk Bajner egyébként nem meglepő módon egyszer sem lépett pályára Haladásban.

Bár ő ennek okáról nyilatkozott, de azt most nem idézném, hisz nincs Szilveszter, ahogy április elseje sem...

A szombathelyieknek meg kell újulniuk minden téren, és tiszta lappal kezdeni mindent, hisz náluk az utóbbi években nemcsak a pénz hiányzott, hanem a koncepció is. S komoly, megbízható befektetőt alapból is nehéz találni, de koncepció nélkül végképp az.

Sok sikert Haladás, egy jó Haladás kell a magyar futballnak, s majd az első élvonalbeli meccseteken ott leszek!

Források: hu.wikipedia.org, transfermarkt.at.

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Link másolása