Kis pénz nagy foci, egy korszak véget ért, de a horvát aranygeneráció öröksége örökre fennmarad

Link másolása

Horvátország drámai körülmények között egy a 98. percben kapott góllal kiesett a 2024-es Eb csoportkörében, ezzel egy korszak lezárult a horvát labdarúgásban, és most minden bizonnyal az eddigiekhez képest nehezebb évek várnak a horvát sportbarátokra, hisz nincs olyan minőségű utánpótlásuk, mint eddig volt.
Azonban ettől függetlenül, amit az elmúlt 30 évben letettek az asztalra az előtt csak kalapot lehet emelni, hisz az példaértékű, s kétségünk se legyen afelől, hogy a horvát foci ezután sem fog eltűnni a süllyesztőbe, és ha nem is a közeljövőben, de egyszer később ismét Európa is a világ meghatározó csapata lesz. Tekintsünk vissza a horvát válogatott elmúlt három évtizedére, úgy gondolom, érdemes, és tanulságos.

A Jugoszláviától való elszakadása után, a függetlenné váló Horvátország 1993 júniusában lett a FIFA tagja, 1994 márciusában a 125. helyen került fel a FIFA világranglistájára.
A horvátok első tétmérkőzésüket 1994 szeptemberében Észtországban játszották, és Eb selejtezőn 2-0-ra győztek.
Akkor még nem tudtuk, nem tudhattuk, hogy ezzel a mérkőzéssel kezdetét veszi egy sikersztori, egy mindössze 4 milliós ország sikertörténete.
A 90-es években olyan játékosok játszották piros-fehér kockás mezben, mint Boban, Prosinecki, Suker, vagy éppen a később edzőként Magyarországon is megforduló Robert Jarni.
Nagyon erős csapatuk volt, és volt egy kiváló edzőjük Miroslav „Ciro“ Blazevic, akit a Balkánon mindenki elismert.
Ennek fényében nem meglepő, hogy az 1996-os Eb-re Olaszországot megelőzve csoportelsőként jutottak ki, majd a kontinenstornán a negyeddöntőig meneteltek, ahol a későbbi győztes Németországtól kaptak ki vitatott körülmények között 2-1-re.
Azonban a horvátok két év múlva az 1998-as franciaországi vb negyeddöntőjében kiegyenlítették a számlát, hisz Jarni, Vlaovic, és Suker góljaival 3-0-ra legyőzték a németeket, s bejutottak az elődöntőbe, s végül újoncként bronzérmesként zártak.
Erre a tettre ezt megelőzően az Eusebió vezette Portugália volt képes 1966-ban. Elképesztő siker volt, egy elképesztően jó csapattól.
A horvátok a 2000-es években is állandó résztvevői voltak a nagy világversenyeknek, de 2008-ig nem kerültek újra érem közelébe.
A 2008-as tornára viszont Horvátország ismét jó csapattal érkezett, és Luka Modric vezetésével 100%-os teljesítménnyel nyerte meg a csoportját Németország előtt, és egyértelmű esélyese volt a Törökország elleni negyeddöntőnek.
A horvátok azonban egy ritkán látható drámai meccsbe keveredtek, hisz a 119. perben megszerezték a vezetést Klasnic góljával, azonban a törökök a 121. percben egyenlítettek, s végül 11-es párbajban felülkerekedtek. Óriási volt csalódottság a horvát oldalon, valószínűleg akkor a csapat két alapembere Modric, és Rakitic sem gondolta volna, hogy ez a negyeddöntős vereség nem valaminek a végét, hanem valaminek a kezdetét jelenti.
Pedig így történt, igaz nem azonnal, hanem 10 évvel később, de így lett.
A horvátok már a 2016-os Eb-re is bombaerős csapattal mentek, de akkor még a későbbi győztes Portugália a nyolcaddöntőben drámai hosszabbítás után megállította őket.
Aztán jött a 2018-as vb, és a 2008-as Eb-hez hasonlóan a középpályán ott volt a 10 évvel idősebb Luka Modric, és Ivan Rakitic. Ekkor Horvátországnak bivaly erős csapata volt Modricon, és Rakiticen kívül olyan játékosok játszottak abban a csapatban, mint Mario Mandzukic, Ivan Perisic, vagy éppen Marcelo Brozovic.
Mind-mind klasszis futballisták, akiknek nemcsak a tudásuk, hanem a tapasztalatuk is megvolt, hogy valami felejthetetlent vigyenek véghez.
A horvátok hihetetlen küzdőszelleméről tanúbizonyságot téve, az 1998-as nagy elődök teljesítményét is felülmúlva, egészen a vb döntőig meneteltek, úgy hogy három hosszabbítást, és két 11-es párbajt is túléltek a döntőig vezető úton.
A finálét ugyan a holtfáradt Horvátország elveszítette, de a Zlatko Dalic vezette válogatott hősként tért haza Zágrábba, ahol több mint félmillió (!!!) ember várta őket.
Ez a horvát csapat örökre aranybetűkkel gravírozta be magát a futball történelemkönyvébe, s a valaha volt legkisebb európai ország lett, mely világbajnoki döntőt játszhatott.
S hogy teljes legyen a déli szomszédaink boldogsága 2018-ban, a horvát válogatott csapatkapitánya Luka Modric megkapta az év végén az Aranylabdát is!
A horvátok nem ültek a babérjaikon, négy évvel később Katarban ismét érmes helyen zártak, ezúttal bronzérmesek lettek.
A kockások ezúttal is nagyot küzdöttek, s ezúttal is két büntetőpárbajt éltek túl a tornán.
Az hogy az mekkora dolog, hogy egy mindössze 4 milliós ország két egymást követő vb-n is érmes tudott lenni jól mutatja, hogy olyan futballnagyhatalmak mint Anglia, Portugália teljes történetük során mindössze egy vb éremmel rendelkeznek, ahogy Belgium is.
A 2022-es vb-n, a brazilok elleni negyeddöntős siker után hangzott el Zaltko Dalic egyik híres mondta: „Büszkeség, bátorság, magabiztosság, hazaszeretet, ez együtt mind horvát sikert hoz“.
A horvát aranygeneráció a vb ezüst, és a vb bronzot 2023-ban megkoronázhatta volna egy Nemeztek Ligája győzelemmel, azonban a fináléban cserbenhagyta őket az egyik nagy fegyverük a büntetőpárbaj.
A horvátok az azt megelőző 5 évben mind a négy büntetőpárbajukat megnyerték a nagy tornákon, az ötödik azonban Spanyolország ellen nem sikerült. Ez volt a Luka Modric vezette aranygeneráció utolsó esélye, hogy nagy tornát nyerjen, de nem jött össze. Az idei Eb ugyanaz a cél már nem volt reális.
A horvát rendszer alappillére a Dinamo Zagreb akadémiája, melyet 2011-ben a világ hatodik legjobb akadémiájának választottak, úgy hogy a költségvetése mindössze 1,2 millió euró körül mozgott 2022-ben, nyolcada volt azoknak az akadémiáknak, akikkel versenyeztek.
Horvátországban a létesítmény helyzet meglehetősen mostoha, nem véletlenül volt a 2022-es brazilok elleni vb negyeddöntő után Luka Modricnak az első mondta Zágráb főpolgármesteréhez, mikor gratulált a csapatnak, hogy „Stadiont akarunk“.
Horvátország, amely újkori történetében csak egy Eb-ről, és egy vb-ről hiányzott, olyan dolgokat ért el, mely példa lehet más kisebb országok számára, hogy minőségi utánpótlás neveléssel, szakmai hozzáértéssel, szenvedéllyel nincs lehetetlen, határ a csillagos ég! Ha jól dolgozol, nem az a kérdés, hogy kijutsz-e kis országként a vb-re, mert ez alap, hanem az hogy éremmel térsz-e haza avagy sem.
A horvátok példája bizonyítja, hogy a minőségi válogatott felépítése nem a pénzen múlik, illetve csak kis mértékben.
A 2024-es kontinenstornával egy korszak a horvát labdarúgásban lezárult, a horvát aranygeneráció azonban a vb ezüst, vb bronzéremmel, és az NL ezüsttel olyan örökséget hagyott hátra, mely örökre nyomot hagy a futball történelemkönyvében.

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Link másolása