Amikor Luis Enrique a Paris SG-vel a Bajnokok Ligája-döntő után magához vette a trófeát, az nemcsak egy újabb cím ünneplése volt számára. Ez a győzelem sokkal mélyebb, sokkal személyesebb jelentőséggel bír. Mert Enrique nem csak edző, nem csak taktikus – ő egy apa is, aki élete egyik legnagyobb fájdalmát hordozza magában.
Xana, Enrique kilencéves lánya, 2019-ben csontrákban hunyt el. Az a tény, hogy Enrique képes volt újra és újra felállni, visszatérni a pályára, és végül történelmet írni, miközben szívében hordozza lánya emlékét, egészen lenyűgöző.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen erő és kitartás kell ehhez.
A spanyol tréner a döntő lefújása után az olasz Sky Sportnak adott interjújában így fogalmazott:
"Lányom fizikailag már nincs itt, de lelkileg mindig velem van. Nem számít, hogy nyerünk vagy veszítünk, az érzés változatlan." Ez az ő motivációja, ami átsegítette a legnehezebb pillanatokon.
Ahogy a PSG 5-0-ra verte az Intert, és a fiatal játékosok elképesztő teljesítményt nyújtottak, úgy érződött, ez az egész csapat egy hatalmas család, akik egy közös célt szolgálnak. És Enrique ebben a közösségben megtalálta azt az erőt, hogy ne csak a meccseken győzzön, hanem győzzön a személyes tragédiája felett is.
A szurkolók által a meccs után bemutatott óriás molinó, amelyen Enrique és lánya zászlót tűznek ki, nem csupán egy gesztus – ez egy emlékeztető arra, hogy a sportban a legfontosabb dolgok néha láthatatlanok. A győzelem nem csak a pályán dől el, hanem a szívekben, a családokban, az emlékekben.
Luis Enrique története azt üzeni, hogy a sport nem csak arról szól, hogy ki rúgja be a legtöbb gólt, vagy ki nyeri a legnagyobb kupát. Sokkal több ennél: a küzdelemről, a reményről, a szeretetről. És arról, hogy néha a legnagyobb győzelmek belül, a lélek mélyén születnek meg.
Kép forrása: unspalsh.com
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!
Link másolása