Miért esett ki az Eb-n a csoportkörben a magyar válogatott?

Link másolása

Tegnap este Grúzia 2-0-ra legyőzte Portugáliát, ami azt jelentette, hogy a magyar válogatott nem került be a négy legjobb csoportharmadik közé és búcsúzott a tornától, így az összesített rangsor 18. helyén végzett. A torna előtt sokan sokféleképpen fogalmazták meg a várakozásaikat, s úgy gondolom, hogy a többség azt várta, hogy a mieink továbbjutnak a csoportból.

Vajon miért nem sikert ez?

1. Az első mérkőzésen egy félidőnyi előnyt adtunk Svájcnak, ez Bulgária, és Litvánia ellen a selejtezőkben belefért, itt az Eb-n egy Svájc ellen viszont már nem fért bele.
Csak az utolsó 30 percben mutattuk meg valódi arcunkat, illetve annak egy részét, de ekkor már kényszerhelyzetben voltunk, futottunk az eredmény után.
Ezen a mérkőzésen úgy gondolom, hogy a svájciak szövetségi kapitánya Murat Yakin lemeccselte, a magyar válogatottnál kiváló munkát végző Marco Rossit.
A svájci kapitány kezdőcsapata tartogatott meglepetéseket, s akiket némi meglepetésre betett a kezdőbe nyerőembernek bizonyultak. Michel Aebischer, aki az Eb selejtezők során csupán három meccsen jutott szóhoz a tízből, és azokon is csak 109 percet játszott, ellenünk kezdett, lőtt egy gólt, és adott egy gólpasszt.
A 27 éves támadó Duah, úgy került be a kezdőbe, hogy előtte mindössze egyszer volt válogatott, most azonban ő szerzett vezetést Svájcnak ellenünk.
Ezzel szemben magyar oldalon Rossi kezdőcsapata koránt sem volt telitalálat, hisz betette azt a Szalai Attilát, aki egész évben nem játszott a német Bundesligában, hisz sem a Hoffenheimnél, sem pedig januártól a Freiburgnál nem kapott játéklehetőséget, az egész szezonban klubszinten mindössze 435 percet játszott.
Ez rosszul sült el, hisz Szalai gyenge teljesítményt nyújtott, eladott labdái voltak, bizonytalan, határozatlan volt, a második svájci gólnál pedig az ő rossz passza után szerelték Nagyot a saját 16-osunkon belül.
Nego sérülése miatt a jobboldali szárnyvédő posztra Fiola Attilát jelölte, de ez sem bizonyult jó döntésnek, hisz így a jobb oldalunkon ott volt Lang, és mellette Fiola, két olyan játékos, akik azért nem labdaügyesek, ezt a svájciak tudták, és azon az oldalon sok labdát szereztek.
Az egészt szezont végigjátszó Dárdai Márton nyugodtan játszhatott volna Szalai helyett, ezt a második, és a harmadik mérkőzésünk alá is támasztotta. Míg Fiola helyén a labdaügyesebb Bolla valószínű jobb választás lett volna.
Ezen felül a Svájc elleni összecsapás 1. félidejében nem tudtuk lekövetni a szélről bemozgó Aebischert, aki rengeteg gondot okozott nekünk, gólt lőtt, gólpasszt adott, annak ellenére, hogy finoman szólva sem egy gólvágó, amit jól mutat, hogy az elmúlt két és fél évben 80 olasz bajnokin csupán egy gólt lőtt, a svájci válogatottban pedig 21. mérkőzésén a mieink ellen szerezte az első találatát. Szóval azért őt le lehetett volna védeni, de ez most sajnos nem sikerült.
A szünetben Rossi rendezte a sorainkat, de ez már késő volt.
Ugyanakkor a második és a harmadik meccset szépen lehozta az olasz szakember, talán a skótok ellen lehetett volna kicsit bátrabb, de lényeg a győzelem, s mint tudjuk a győztesnek mindig igaza van.
Rossi nagy kincse a magyar labdarúgásnak, hozzá hasonló kaliberű edzőt keresve sem találnánk a válogatott élére, de a svájciak elleni meccsen nem volt a toppon, amiért nagy árat fizettünk.
2. Szoboszlai Dominik sérülése.
Én már az első mérkőzés után is írtam, hogy szerintem nem egészséges. Nem jött vissza a labdákért, nem volt sokszor megjátszható, és megszokhattuk tőle, hogy a pálya minden szegletében megtalálható, de ez ezen az Eb-n nem volt így, ő nem így szokott játszani.
Kevesebbet futott a szokottnál, például a Svájc elleni találkozón mindössze 9,83 km-t futott, ami a mérkőzést végigjátszó magyar játékosok közül a legkevesebb volt. Ez a 9,83 km közel két km-rel maradt el attól az értéktől (11,54 km), mint amennyit a Liverpoolban az első öt mérkőzésen átlagosan futott.
Így sem nyújtott rossz teljesítményt, de így sérülten nem tudta hozzátenni azt a pluszt, amelyre nemzeti együttesünknek szüksége lett volna.
Egyelőre az Eb-k nem jönnek össze Dominiknak, az előző Eb-t sérülés miatt kellett kihagynia, s most sem volt egészséges, három a magyar igazság...
3. A magyar válogatott játékosállományának a minősége korlátozott. Az Eb-n a mieinké volt a 19. legértékesebb keret a 24 fős mezőnyből, a mi csoportunkban pedig a mi válogatottunk érte a legkevesebbet.
Németország keretének az értéke 831 millió euró, Svájcé 281,5 millió euró, míg Skóciáé 207,4 millió euró, ezzel szemben Magyarországé 165,45 millió euró.
A Marco Rossi-féle válogatott az elmúlt években számtalan alkalommal kompenzálta a minőségbeli hiányosságait, ezt most nem tudta megtenni illetve, ha Skóciát vesszük, akkor csak részben.
4. Túlzott várakozások.
Miután a mieink kijutottak az Eb-re Szoboszlai Dominik a következőket mondta a Montenegró elleni meccs után, mikor kimászott a szurkolók közé:
“Egyet megígérhetek a csapat nevében. Ez csak a kezdet, és jövő nyáron csinálunk valami olyat, ami felejthetetlen lesz.“
Ezen felül volt egy 14 meccses veretlenségi sorozatunk, ez így együtt túlzott, a valóságtól elrugaszkodott elvárásokat generált, mind a játékosokban, mind a szurkolókban, és úgy mindenkiben Magyarországon, ami az Eb-n visszaütött.
Dominik a németek elleni meccs után ezzel kapcsolatban így nyilatkozott:
"Lehet ez volt a probléma az egész sztorival, hogy nem reálisan gondolkodtunk, túl nagy elvárásokat tettünk magunk elé. Próbáltam mindenkit csillapítani, hogy mi a magyarok vagyunk, persze 15-16 meccs volt a hátunk mögött egy vereséggel, de Svájccal és a németekkel kell játszani. Meg még kell a skótokkal is, akik szintén nem gyengék.“
5. Az ellenfelek is felfigyeltek a magyar válogatottra, mikor meghallották, hogy ellenünk játszanak, nem legyintettek, hanem alaposan kielemezték a játékunkat, annak pozitív és negatív oldalát egyaránt. Ez korábban nem biztos, hogy így volt.

Forrás: transfermarkt.at
Kép forrása: mlsz.hu

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Link másolása