Véleménycikk: BL döntő: Paris SG-Inter 5-0!

Link másolása

Tizennégy év, több mint egymilliárd euró, számtalan kudarc és kiábrándulás után a Paris Saint-Germain végre felért a csúcsra: a klub története során először hódította el a Bajnokok Ligája trófeát. A mód, ahogyan ezt elérték, sokkal több volt, mint egyszerű győzelem – ez megsemmisítő erejű, korszakváltó teljesítmény volt. A Luis Enrique által vezetett PSG 5–0-ra lemosta az Internazionalét a müncheni Allianz Arénában, és ezzel új fejezetet nyitott nemcsak a saját, hanem a BL történetében is.

A türelem rózsát, a szenvedés trófeát terem

A PSG 2011 óta, a katari tulajdonosváltás óta megszállottan kergeti a BL-győzelmet. A klubra évekig a pénz és az aránytalanság szimbólumaként tekintett a futballvilág: egy csapat, amely bármennyi sztárt képes megszerezni, de a legfontosabb pillanatokban mindig megremeg. A 2020-as döntő elvesztése, a 6–1-es barcelonai összeomlás vagy a 2022-es madridi fordítás Mbappéval és Messivel, és Neymarral – mind-mind hozzájárultak a PSG frusztrációjához.

Most azonban végre megtört az átok. Nemcsak, hogy megnyerték a döntőt, hanem olyan játékkal, olyan fölénnyel, amely szinte példátlan a Bajnokok Ligája fináléinak történetében. Ez a PSG már nem az egók, hanem a rendszer csapata volt, egy tökéletesen működő rendszeré.

Luis Enrique forradalma: pressing, dinamika, mozgás

A döntőt már az első perctől kezdve uralta a PSG. Luis Enrique csapata letámadott, labdát birtokolt, mélységi mozgásokkal és pozíciós rotációval fojtotta meg az Intert.
Vitinha szinte karmesterként irányította a játékot, 4 kulcspasszt is kiosztott, és a védekezésből is kivette a részét, elöl Kvaratskhelia, Ousmane Dembélé és a 19 éves Désiré Doué ellenállhatatlan volt. Utóbbi minden támadásnál ott volt, mint egy rutinos gólvágó, két gólt szerzett, de ennél is többet mutatott: mozgása, döntéshozatala és önbizalma a legnagyobbakra emlékeztetett.
A védelem stabilitását Marquinhos és Willian Pacho adta, a széleken Hakimi nagyszerűen kihasználta a sebességét, s az ő góljával szerezte meg a vezetést a PSG, Nuno Mendes pedig megette reggelire Dumfriest.

Az Inter: üres kézzel, összetörve

Az olaszok oldalán minden hiányzott, ami a döntőig repítette őket. Simone Inzaghi csapata nem bírta el a PSG által diktált tempót, Barella, Calhanoglu és Mkhitaryan elvesztek a középpályán, míg a Lautaro Martinez–Thuram duó támadásban teljesen súlytalan volt.
Inzaghi pályafutása egyik legnagyobb pofonja ez – és nem feltétlenül azért, mert kikaptak, hanem mert ennyire egyoldalú volt a döntő. Az Inter fizikálisan és mentálisan is megtört.

A trófea, ami több mint arany

A PSG győzelme szimbolikus csúcspont is volt. A mérkőzés utáni ünneplés során a párizsi szurkolók egy óriási molinót feszítettek ki: "Xana – örökké a szívünkben" felirattal, utalva Luis Enrique 2019-ben elhunyt kislányára. A pillanat egyszerre volt gyászos és felemelő – emberi vonás egy klub történelmi csúcsán.

Mit hoz a jövő?

És hogy mi jön ezután? A PSG számára ez a trófea nem végállomás, hanem egy új korszak kezdete lehet. A keret fiatal, egységes, és ha meg tudják tartani a kulcsembereket, akkor a párizsiak hosszú távon is meghatározó szereplői lehetnek a kontinens élvonalának.

Zárszó

A döntő nem csupán arról szólt, hogy a PSG megnyerte a BL-t. Hanem arról is, hogy végre felnőttek a saját ambícióikhoz. Nem a pénz, hanem a futball győzött – párizsi színekben.

Kép forrása: freepik.com

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Link másolása