Gyerekkori „kedvenceim“

Link másolása

Elcsodálkozom manapság, hogy mennyi gyerekkönyv van. A 80-as években, amikor fiatal voltam és bohó, nem volt ekkora választék. Talán a nosztalgia mondatja velem, hogy akkoriban színvonalasabbak is voltak a gyerekkönyvek.

Egyik első emlékem a Minden napra egy meséhez kapcsolódik. Mindig nagyon vártam a hónap első napját, mert akkor egy egész oldalas illusztráció volt a meséhez. A hónap közepén csak kisebb szösszenetek, karcok voltak. Érdekes módon, egyetlen mese maradt meg az egész könyvből. Egy kis harckocsiról szólt, aki vidáman száguldozott a harcmezőn. Nem tudom megmondani, mitől volt annyira vidám, de gondolom, az elmúlt majd’ 40 évben kikerült ez a történet a válogatásból.

Ha pedig Reich Károly, akkor édesanyáméknál előkerült egy Arany 1x1. 

Emlékszem, ebből tanultam meg tízig számolni. Nagyon tetszettek benne a rajzok és még most is egy derűs nosztalgia uralkodott el rajtam, ahogy elmerültem a képekben. Nem feltétlen gyerekeknek szánt olvasmány, de pl. A házasélet abc-ját is ő illusztrálta. Ma már nem sok minden állja meg a helyét a leírtakból, de a rajzokért érdemes átlapozni, már akinek van rá igénye.

Ugyancsak a szülői házból került el egy Marék Veronika kötet is. Kicsit leharcolt, de gyakorlatilag elpusztíthatatlan:

Vastag kartonlapokra nyomtatták, és vászonból van a gerince. Sarkai foszlottak egy kicsit, de túlélt mindent (is). Így esett, hogy amikor azon gondolkodtam, hogy mit olvassak a gyerekemnek, akkor Boribon adta magát. Valahogy ez is egy örökbecsű. A mai kisgyerekek is habzsolják. Vagy a többi szülő is nosztalgiázik? Ha nekem tetszett anno, akkor a gyerekemnek is tetszeni fog? Mint papagáj és a babkávé: eszi, nem eszi, nem kap mást.

Amikor aztán Kiskrampóval együtt voltunk otthon dögrováson, adta magát Doktor Hű de Fáy. Mindkettőnknek hű, de fájt, és nincs is annál jobb, hogy begyulladt hangszálakkal Csukovszkijt olvassak végtelenítve. Én anno általános iskolában fogyasztottam napköziben, az iskolai könyvtár egyik sarkában, egy puff és egy babzsákfotel fura szerelemgyerekébe kuckózva.  Fekete-bordó volt, óriási bevont gombokkal, amik -mindegy, hogy ültél rá- mindenhol nyomtak. Kiskrampó öt éves volt, és annyira lenyűgözte a történet, hogy akkor 2 hónapon át reggel, délben és este is ezt olvastuk. Jómagam már nem sokra emlékeztem a történetből, csak annyi maradt meg, hogy nagyon élveztem. Remélem, ha oda kerül a sor, ő is hasonlóan fog rá emlékezni.

Emlékeim nekem is vannak olyan könyvekről, melyeket édesapám nyomott a kezembe. Ez egyik A Gyűrűk Ura volt, örök kedvenc lett, annak ellenére, hogy mostanság már nem köt le annyira. A napokban pont eszembe jutott, egy Poe-novella (A Morgue utcai kettős gyilkosság) kapcsán. Szóval, gyerekkoromból maradt egy könyv, ami klasszikust idézve, „hihetetlen, de élmény” volt. Nem csak én kínáltam meg az én gyerekem az én kedvenceimmel, hanem édesapám is hasonlóan járt el., lsd. a babkávé tipikus esete. Valószínűleg a saját, akkor már kissé viharvert gyerekkori példányát nyomta a kezembe a Távolban egy fehér vitorlából, és csak az járt végig a fejemben, hogy ennek sosem lesz vége. Ebből kifolyólag, a történetből nem sokra emlékszem, csupán csak arra, hogy csak nem akart véget érni, a srácok ülnek a mólón és a távolban van egy fehér vitorla. Lehet, hogy az én készülékemben volt a hiba, mert azóta is kiráz a hideg, még ha csak rágondolok is. Aki azt mondja, hogy pl. Jókai élvezhetetlen, annak ajánlom a vitorlát figyelmében. A sors fura fintora, hogy akkortájt megkaptam a Gyémántos koronám / A Werthert már megírták című könyvet, szintén Katajevtól. A fehér vitorla olyan mély sebeket okozott, hogy 30+ év után sem sikerült elolvasnom ez utóbbit.

Szintén édesapám nyomta a kezembe Sivatagon és vadonbant, azon apropóból, hogy lebuktam. Kis felsősként éreztem, hogy bűnben járok, ugyanis a tévéállvány alá bújva, csipketerítőt annyira leengedve, amennyire csak lehet, anélkül, hogy magamra rántottam volna az asztal tetejéről a fekete-fehér Videotont, olvastam a Kínok kertjét. Nem tizenéveseknek való olvasmány, maradjunk annyiban! Felnőtteknek sem igazán. Szóval, lebuktam, de még épp sikerült befejeznem addigra. A Kínok kertje elkobzásra került, de lett helyette a Sivatagon és vadonban. Ez utóbbi már inkább tartozik az ifjúsági zsánerbe es igencsak szórakoztatónak találtam. Főleg, amikor kamaszodik a gyerek, és a szülei folyton mindenbe beleszólnak, milyen jó buli, hogy végre nem szólnak bele semmibe, ugyebár…

 

És ha már Jókai szóba került… Nem is írt olyan rosszul, egész szórakoztató könyvei vannak, feltéve, ha az ember el tudja viselni, hogy az egyik ujja mindig a szószedetnél van. Sajnos, vagy hála istennek, nézőpont kérdése, a latinos műveltség kikopott a világunkból, most inkább az angolszász-amerikai popkultúra a mérvadó. Amikor Jókai alkotott, mindenki tudta, miről beszél, mert az általános műveltség része volt, nem kellett hozzá szótár. Egy időben volt egy kezdeményezés, hogy a mai kor fiataljai számára emészthetőbbé teszik a munkásságát. Nem tudom, mire jutott a projekt, de azt igen, hogy óriási felháborodás volt belőle, hogy micsoda blaszfémia így meggyalázni szerencsétlen Jókait. Ezzel alapvetően nem értek egyet, mert az Ómagyar Mária-siralomnak is van modern nyelvi átirata, és senki sem halt bele. Az már inkább megviselni a népeket, ha eredetiben kellene olvasni. Mindent is.

 

Említett könyvek:

T. Aszódi Éva (szerk.): Minden napra egy mese
Móra, Budapest, 2024 - ISBN: 9789634155959 - Illusztrálta: Reich Károly

 

Arany 1x1
Móra, Budapest, 1986 -ISBN: 9631142930 - Illusztrálta: Reich Károly

 

Aszódi Imre – Brencsán János: A házasélet abc-je
Medicina, Budapest, 1976 - ISBN: 9632407593 · Illusztrálta: Reich Károly

 

Marék Veronika: Boribon és a hét lufi
Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1983 - ISBN: 9632232720

 

Kornyej Csukovszkij: Doktor Hű de Fáy
Manó Könyvek, Budapest, 2019 - ISBN: 9789634036364

 

Valentyin Katajev: Távolban egy fehér vitorla
Kárpáti / Móra, Budapest-Uzsgorod, 1964

Valentyin Katajev: Gyémántos koronám / A Werthert már megírták
Árkádia, Budapest, 1983 - ISBN: 9633070074

 

Octave Mirbeau: Kínok kertje
Pán, Budapest, 1990 - ISBN: 9637965017 ·

 

Henryk Sienkiewicz: Sivatagon és vadonban
Göncöl, Budapest, 1991 - ISBN: 9637875409

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Link másolása