Gondolatok az azeri-magyar meccsről!

Link másolása

Azerbajdzsán–Magyarország 1–2 – az eredmény papírforma, a teljesítmény viszont sokkal árnyaltabb képet mutat. Marco Rossi együttese győzelemmel zárta a bakui felkészülési mérkőzést, de a játék összképe azt is világossá tette: az őszi vb selejtezők előtt még mindig akadnak aggasztó jelek bőven.

Előre tudtuk, mit hoz majd a meccs – és valóban azt is hozta

A találkozó előtt nem volt kérdés: Azerbajdzsán egyéni képességekben, taktikai fegyelmezettségben és tempóban is elmarad a magyar válogatottól. Ha egy ilyen ellenfél ellen lépsz pályára, szinte biztosra vehető, hogy felállt védekezéssel találkozol.

Ehhez a forgatókönyvhöz igazodva Marco Rossi formációváltással és karakteresebb szélsőjátékkal próbálta meg feltörni az ellenfél hátsó zárát. Az elképzelés működött is: a magyar csapat játékának legnagyobb erénye egyértelműen a beadásokra és centerezésekre épülő támadójáték volt.

Középen végre volt élet

A centerpozícióban kezdő Varga Barnabás jelenléte önmagában érzékelhető javulást hozott a támadások hatékonyságában. Nem kellett keresni a célpontot: ott volt, ütközött, lefejelt, lekészített, helyezkedett. Játéka nemcsak a gólja miatt volt fontos, hanem mert strukturálttá tette a tizenhatoson belüli játékunkat.
Ez a meccs is megmutatta azt, amit eddig is tudtunk, hogy Varga Barnabásra nagy szükségünk van, hisz mögötte 9-es pozícióban hatalmas az űr. Ami a magyar utánpótlásképzés komoly kritikája.

Aggodalmak egy könnyű meccs árnyékában

Egy gyengébb ellenfél ellen sokszor többet tanulhatsz a saját csapatodról, mint egy erős rivális ellen – mert ilyenkor nem az ellenfél képességei, hanem a sajátod határozzák meg a játék ritmusát. És ebben a tekintetben nem volt minden megnyugtató, sőt...

Természetesen probléma, hogy kimaradtak a helyzetek, hisz ha bemennek, akkor ez egy sima meccs. S azt se feledjük, hogy ez már nem először fordult elő. Azonban ezen a meccsen, meg úgy összességében, voltak vannak nagyobb problémáink is.

Az különösen beszédes volt, hogy a labdás játékunk a meccs egészét nézve több sebből vérzett. Az pedig kifejezetten aggasztó, hogy a labdavesztések után a visszarendeződés sokszor igencsak körülményes volt. Ebből most nem lett komolyabb baj, de egy minőségibb ellenfél ellen már lehet, sőt mondjuk ki, ha nem változtatunk ezen, akkor lesz is.
Szintén nem nézett ki jól, hogy a saját 16-osunkon belül túl sok fejpárbajt veszítettünk. Az azeri gólon kívül a hazaiak másik két nagy helyzete is emiatt alakult ki, két szögletet követően.
Visszakanyarodva a kapott gólra egy pillanatra, ott például kettő fejpárbajt is elveszítettünk, ha ez nem lett volna, akkor az azeri gól a kezezés ellenére sem születik meg. S ez számomra ennél a gólnál sokkal érdekesebb, mint az, hogy kezezés történt.

Tanulság

A legnagyobb tanulság? Egy gyengébb ellenfél ellen felkészülési meccsen nem csak nyerni kell – hanem jól játszani is. Most az előbbi megvolt, az utóbbi viszont továbbra is kérdés maradt. Ez a teljesítmény ősszel kevés lesz, ennél több kell.

Kép forrása: mlsz.hu

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Link másolása