Kosárlabda? – szeretem. Falco? – szeretem. Szomorú vagyok? Nem tagadom. Végig bíztam a Csapatban? Nem kérdés!
Nagyon sok szombathelyi sportszerető, kosárlabda szerető embernek hétről-hétre rengeteg felejthetetlen élményt ad hosszú-hosszú évek óta a Falco kosárlabda csapata. Az elmúlt években megszokhattuk a sikereket és szinte már elvárásként szerepelt az aranyérem a szurkolók kívánságlistáján.
Nem értek a kosárlabdához, mint megannyian. Én „csak” szeretem, lassan 30 éve.
Naplózom a gondolataimat, mert még mindig tele a fejem kérdőjelekkel. A döntő meccseit most sem értem.
Vajon mi volt a valódi ok, hogy az a csapat, amelyik veretlenül nyerte az alapszakaszt, bejutott a BL 16 csapata közé, kupát nyert és egész évben egy erőltetett menetben volt a legfontosabb 3 meccsen sokszor csak árnyéka volt önmagának?
Szurkolóként szerintem nincs helye a találgatásoknak! A szurkoló feladata a csapat támogatása!
Sport mentáltrénerként viszont nem kérdőjelezem meg, hogy az idény végére több oka is lehet egy csapat mentális hanyatlásának
Egy valamit viszonyt nem szabad elfelejteni: ezek a Fiúk nagyon keményen dolgoztak az idei év sikereiért, annyi szépet adtak nekünk, szurkolóknak, hogy csakis büszkeséggel tudok rájuk gondolni. Még picit szomorkodom, de hálával tartozom és gratulálok nekik!
Holnap már az ezüst is szépen fog csillogni! Az idei 3 célból 2 pipa! Hatalmas eredmény!
Megérdemelték volna a 7.csillagot, az aranyérmet! De ahogy szokták mondani, ami késik az nem múlik! Nekem idén is ŐK A BAJNOKOK! Köszönöm az idei évet!
Jó pihenést! Ősszel találkozunk!
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!
Link másolása